Felelevenítik az egyetemisták és főiskolások 50 évvel ezelőtti tetteit

A megemlékezésen Szegeden készült eredeti hanganyaggal, korabeli fényképekkel idézik fel az ötven évvel ezelőtt történteket. Az ünnepségen felszólalnak az egykori hazai és külföldi Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) szervezetek vezetői - közölte Szapáry György, aki még gimnazistaként hagyta el 1956-ban az országot, s később a belgiumi MEFESZ elnöke volt, jelenleg a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.

Pomogáts Béla irodalomtörténész, akit a forradalomban vállalt szerepéért internáltak hat hónapra, hangsúlyozta: a napi és pártpolitikától mentes megemlékezést szeretnének, el akarnak távolodni attól, ami az 1956-os forradalom évfordulója kapcsán tapasztalható. A magyar nemzet sokkal fontosabb a politikai pártoknál és vezetőiknél, s ezeknek kellene alárendelniük magukat a nemzetnek és nem fordítva - mondta, hozzátéve: 1956 egyszerre volt forradalom és népünnepély. Várallyay Gyula, a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségének elnöke - aki másodéves műegyetemistaként vett részt a forradalomban - azt mondta: megvalósultak fiatalságuk legszebb álmai, valóra váltak, amikért 1956-ban fegyvert fogtak.

Emlékoldal a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége tiszteletére

A MEFESZ a második világháború után alakult meg, mint a néhány rövid esztendeig életben hagyott magyar demokrácia ifjúsági szervezete. A Rákosi-féle önkényuralom nemsokára felszámolta, illetve beolvasztotta a kommunista pártnak alárendelt egységes ifjúsági szervezetbe. Az 1956-os esztendő politikai átalakulásai hatására a Szegedi Tudományegyetem MEFESZ-tagsága programalkotó nagygyűlésén elsőként fogalmazta meg azt a 10 pontot - köztük a szovjet csapatok kivonását - amelyek néhány nappal később a forradalom fő követeléseit tartalmazó 16 pont döntő részét alkották. Emellett a szegediek fogalmazták meg elsőként azt az igényt, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók olyan autonóm szervezetbe tömörüljenek, amely a maguk sajátos érdekeit képviseli és nincs alávetve az addigra teljességgel hitelét vesztett kommunista pártnak.

A MEFESZ 1957. január közepéig végezte munkáját, ezután már nem volt lehetőség tevékenységének folytatására. A nyugatra menekült magyar egyetemisták ugyanakkor mindenütt létrehozták a maguk MEFESZ-szervezeteit, s megalakult ennek központi vezető intézménye is.

Várallyay Gyula a MEFESZ-szervezetek céljairól elmondta: küldetésüknek tekintették, hogy 1956 eszméit életben tartsák, tudva, hogy itthoni diáktársaikat elhallgattatták. Feladatuknak tartották azt is, hogy a forradalom után külföldre távozott mintegy 8 ezer egyetemista érdekvédelmi szerveként kiharcolják tanulmányaik folytatását, s hogy tovább ápolják a magyar kultúrát Magyarországtól távol is.

(Múlt-kor/MTI)