Az 1848-as szimbólumokat vette át az 1956-os forradalom

2006. szeptember 11. 15:00

A Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára közös kiállítása pénteken nyílt meg a Kiscelli Múzeum Oratóriumában.

Korábban

1956 őszének forradalmi napjaiban - sőt még utána is hónapokon keresztül - intenzív és számos formában megjelenő demonstratív szimbólumként használták a kortársak a Kossuth-címert - áll a kiállítás meghívójában. Elevenen megmaradt a történelmi közgondolkodásban, hogy az október 23-a körüli napokban fogalmazott követelések esetenként szinte szövegszerűen rímeltek a bő évszázaddal korábbi `mit kíván a magyar nemzet?!` pontjaira. Kikopni látszik viszont az emlékezetből - s eddig a historikusi feltárások is alig tematizálták -, hogy milyen sokféle formaváltozatban alkalmazták újra 1956 őszétől 1957 tavaszáig az 1848-49-es forradalom és szabadságharcból öröklött szimbolikai hagyatékot.

Az ún. lyukas zászlóhoz képest több ezerszeres gyakorisággal találkozhattak a kortársak a Kossuth-címerrel ebben az időszakban, s nemcsak október 23-án, amikor - egy kortársi feljegyzés szerint - a nemzeti trikolor zászlóerdeje alatt vonultak. A Kossuth-címer jelent meg a fővároson kívül is szabaddá lett vidéki újságok fejlécén Szabolcstól Zaláig, többnyire olyan évszázados versidézetekkel körítve, mint `hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar`, illetve `rabok legyünk vagy szabadok`, stb.

Ezt a címert festették tucatszám a felkelők mellé átállt harckocsik oldalára, ami a legkönnyebben dekódolható ellenség/barát felismerő jelzésként is szolgált. Ezt használták irataik fejlécén, igazolványaikon vagy pecsétjeikben a forradalmi bizottságok, a munkástanácsok. A korabeli plakátoknak, röplapoknak vagy éppen falfirkáknak is szinte elmaradhatatlan tartozéka volt e címer. Számos helyen nagy formátumú Kossuth-címeres emblémák kerültek - az ötágú csillag helyett - közintézmények homlokzatára, szobrok talapzatára vagy éppen a ledöntött szovjet emlékművekre.

November 4-e után sem szűnt meg, csupán kuszábbá vált az addigi címerhasználat. Kádár restaurációs kormánya ("nemzeti jellegét" kívánva mutatni) maga is használta ugyanezen szimbólumot, miközben a Kossuth-címer még hónapokon át - a megtorlás gépezetének beindulása közepette is - az ellenállást fejezte ki. Házilag - kézírással vagy ún. játéknyomda betűiből - készített röplapokon, tizenéves diákok naplóiban tartósan visszatérő szimbólum maradt a hol formásabb, hol meg sutább rajzolatú Kossuth-címer. Egészen 1957 márciusáig, a MUK (Márciusban Újra Kezdjük) napjaiig. Ez utóbbiban az volt a "történelem csele", hogy a korabeli közérzületet kifejező dokumentumok mellett - erre rászervezett állambiztonsági kombinációs játék részeként -, többször találkozhatott a kortárs a rendszert restaurálók "kincstári" MUK propaganda-anyagaival is.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szimbólumainak funkcionális alkalmazása magától értetődően szervesíti 1956 októberét a magyar patrióta hagyományok panteonjába.

A kiállítás megtekinthető: 2006. október 8-ig, hétfő kivételével 10-18 óráig.
A kiállítás helye: Kiscelli Múzeum Oratóriuma, Budapest, III. ker. Kiscelli u. 108.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma