Drezda: 800 éves barokk város

Elba Firenzéje a kelet-európai Amszterdam

Drezda (érzelmesebbeknek `Elba Firenzéje`) múltjának legismertebb epizódja volt, amikor 1945 február 13-án a szövetségesek bombatámadásának esett áldozatul. A páratlan szépségű barokk városban 55 ezer épület maradt épen a 228 ezerből, ám a pusztítás nemcsak a barokk városi tájban, hanem generációk lelkében is felbecsülhetetlen károkat okozott.

Azóta is lépten-nyomon a folyamatos újjáépítés jelei érzékelhetők: a város az új építkezések és az elvesztett barokk-rokokó csoda feltámasztása között balanszíroz. A szövetséges bombatámadás ejtette sebek mára szemlátomást begyógyultak: a német egyesítés után kezdődött rekonstrukció a történelmi városmagot teljesen feltámasztotta poraiból.

Az óváros legelőkelőbb látnivalója a négy év alatt 45 millió eurós költséggel felújított királyi palota, ahol elővételben már 40 ezer jegy elkelt a kincsestárában kiállított háromezer darabos műkincstárlatra. A bombatámadás elől a raktárba menekített kincseket 1958-ban szállították vissza Moszkvából.

A gyönyörűen újjáépített belváros látnivalói az Operaház (Semper), az Albertinum, a Hofkirche, "Európa balkonja" vagyis a Brühl terasz, a tavaly felújított Frauenkirche, a Zwingerben a Régi Mesterek képtára és a Porcelán-gyűjtemény, a szász koronázási ékszereket bemutató "zöld széf" (Grünes Gewölbe), a Wettin dinasztiáról készült freskó (Fürstenzug). Nem elhanyagolható az Elba part sem, ahol közvetlenül a folyó mellett térdig érő fűben vezet a sétaút.

A szocialista városépítés lényegesen maradandóbb - a drezdai látogató számára begyógyíthatatlannak tűnő - sebeket ejtett a városszöveten. A háború után a döntő építészeti fordulat 1958-ban következett, amikor a kommunista tervtanács a Frauenkirche romos állapotban való megőrzése és a reneszánsz Sophienkirche öt évvel későbbi teljes bontása mellett döntött a drezdai Kulturpalasot tervező idén 90 éves Leopold Wiel építész egyedüli ellenszavazatával.

Az óvárostól északra épült Neustadt, valalmint a keleti városrészek Loschwitz, Blasewitz, Striesen és Weisser Hirsch viszonylag jó állapotban megmaradtak. A fejlesztéseket azonban a szocialista Plattenbau területére korlátozták, így a legtöbben a külvárosokban Prohlis és Gorbitz kerületekbe kényszerültek. Az Újváros ma leginkább egy kelet-európai Amszterdamhoz hasonlatos.