105 éve halt meg Benjamin Harrison amerikai elnök

Amerikai elnökök a Múlt-koron

95 éve született Ronald Reagan 160 éve halt meg Andrew Jackson amerikai elnök 140 éve gyilkolták meg Lincolnt 200 éve született Franklin Pierce George Washington három életkorában Nyolcvanöt éve halt meg Theodore Roosevelt

1833. augusztus 20-án született az Ohio állambeli North Bendben, politikus családban. Legtöbbre nagyapja, William Harrison vitte, akit 1840-ben szintén elnökké választottak, de hosszú beiktatási beszéde alatt megfázott és egy hónappal később meg is halt. Írni-olvasni maga tanult meg, élete során végig jobban érezte magát a könyvek, mint az emberek társaságában, jóllehet idővel kiváló szónokká fejlődött. Az Ohioi Egyetemen, majd Cincinnatiban tanult jogot, praktizálni immár nős emberként 1854-ben, Indiana államban kezdett. 1862-ben, a polgárháború idején önként jelentkezett az északi hadseregbe. Alhadnagyként kezdte, de már egy hónap múlva ezredesi rangban az általa toborzott alakulatot vezette, s a csatákban tanúsított bátorsága révén 1865-ben dandártábornokként szerelt le.

Hazatérve, Harrison Indianapolis társadalmi életének egyik pillére lett, a helyi republikánusok vezetőjeként és köztiszteletben álló ügyvédként folytatta pályafutását. 1876-ban sikertelenül pályázta meg az állam kormányzói székét, de a párton belüli pozíciója nem ingott meg. 1880-ban a helyi törvényhozás szenátorrá nevezte ki (a szövetségi felsőház tagjait 1913-ig nem közvetlenül választották). Washingtonban a polgárháborús veteránok nyugdíja, a magas védővámok, az erős haditengerészet és a nyugati földek megőrzése mellett emelt szót - ezek a témák uralták később elnökségét is. Amikor 1887-ben az indianai szenátusban a demokraták szereztek többséget, visszahívták Washingtonból. Egy évvel később megpályázta a republikánus párt elnökjelöltségét és mivel a hét nála komolyabb kandidátus egymással nem tudott dűlőre jutni, a nyolcadik szavazáson ő lett a "legkisebb közös többszörös". Az elnökválasztáson a hivatalban lévő Grover Cleveland ugyan összességében több voksot kapott, de a választási rendszer miatt az elektori testületben a republikánusok, Harrison hívei kerültek többségbe.

A "centenáriumi elnököt" 1889. március 4-én, pontosan száz évvel George Washington után iktatták be tisztségébe. Neki nagyobb szerencséje volt, mint nagyapjának: bár a ceremónia alatt végig vihar tombolt és ő nyitott kocsiban hajtott végig az utcán, kutya baja sem esett. Kormányzásának megítélése vegyes: gazdaságpolitikája hozzájárult az elnöksége után Amerikán végigsöprő depresszióhoz, az általa szorgalmazott védővámok ugyan előnyösek voltak a hazai vállalkozásoknak, de jelentős áremelkedést okoztak. A nyugati ezüstlobbinak engedve megemelte a pénzérmékben használható ezüst mennyiségét, ami a prosperitás csökkenésével szinte teljesen kiürítette az államkincstárt.

A nem túl erélyes elnök a Képviselőházat sem tudta ellenőrzése alatt tartani, a neki nem sok figyelmet szentelő házelnök Thomas Reed "önjáróan" irányította. (A kongresszus költségvetése ekkor lépte át először békeidőben az egymilliárd dollárt. A közbeszédban milliárd dolláros kongresszusként emlegetett testület elnöke így replikázott: ez egy milliárd dolláros ország!) A törvényhozás nem fogadta el a Harrison által szorgalmazott polgárjogi törvényeket, de keresztülment az első trösztellenes jogszabály.

Annál sikeresebbnek bizonyult Harrison külpolitikája. Az ő elnöksége alatt hat állam (Észak- és Dél-Dakota, Montana, Washington, Idaho és Wyoming) csatlakozott az Unióhoz, több mint akár előtte, akár utána. Kezdeményezésére ült össze 1889-ben az első pán-amerikai konferencia, ő javasolta Hawaii annektálását és sikerült elérnie, hogy a berlini konferencián a Szamoa-szigeteket közös brit-német-amerikai protektorátus alá vonták. Harrison kezdeményezte az amerikai haditengerészet megerősítését, a hivatásos hadsereg kiépítését, a globális amerikai szerepvállalást.

Személyes népszerűtlensége és a romló gazdasági helyzet miatt 1892-ben megalázó vereséget szenvedett az elnökválasztáson, utóda előde, Grover Cleveland lett. Tisztségén kívül abban az évben még feleségét is elvesztette, akivel a tüdővész végzett még a Fehér Házban. A megtört elnök visszatért Indianapolisba és folytatta ügyvédi pályafutását, tiszteletdíja ekkor már csillagászati magasságokba szökött. Ügyfelekben nem volt hiány, egyebek között Venezulát képviselte a britekkel kirobbant határvitában. 1896-ban újra megnősült, első felesége unokahúgát vette el, tőle született lánya fiatalabb volt, mint négy unokája. Az apai és nagyapai örömöket nem sokáig élvezhette, 1901. március 13-án, 68 éves korában tüdőgyulladásban meghalt.

(Múlt-koron/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)