Régészek nyári idénymunkán

Egyedül az autópálya-építések nyomán évi 2-3 milliárd forint (a költségvetési pénzek legalább háromszorosa) jut a régészeti leletek feltárására, a régészek mégis pénzhiánnyal küzdenek. Bár a jogszabályok szerint az építési beruházások értékének 9 ezrelékét a terület megkutatására és a leletmentésre kell fordítani, az általunk megkérdezett szakértők szerint ez a rendszer nem tökéletes. Egyrészt a potenciális lelőhelyek nem a nagy építkezések helyéhez igazodnak (ennek ellenére az összes feltárás egyötöde a budapesti építkezéseken, a maradék 95 százaléka pedig az autópályák nyomvonalán zajlik), másrészt a 9 ezrelékes szabály a gyakorlatban nem mindig érvényesül. Például a BKV aligha fogja kifizetni a 4-es metró költségeiből következő feltárási milliárdokat (feltehetően az alagútfúrás és a megálló-építések költségeit valamilyen pénzügyi trükkel szétválasztják, és csak az utóbbiakért fizetnek arra hivatkozva: az alagutak túl mélyen vannak ahhoz, hogy ott régészeti leletre bukkanhassanak). A pénzek kifizetése körül is sok az anomália: a jogszabály ellenére nem érvényesül semmilyen automatizmus, a múzeumok egyedi alkuk során jutnak pénzhez, s a beruházók csak az ásatást finanszírozzák, a háttérmunkára (leltározás, bemutatás) csak pénzmorzsák jutnak. Pedig ha a feltárás során találnak valamit, az igen sokba kerül: a leleteket őrizni kell[ene] - egy biztonsági őr egyetlen éjszakája 3-4 ezer forintba kerül, ezért a védelem gyakran elmarad), a begyűjtött anyagot pedig fel kell dolgozni. Az utóbbi 15 évben feltárt anyagnak legfeljebb az 1 százaléka látható a múzeumokban, a többinél sokszor még a leltározásig sem jutottak.

Az anyagi gondok ellenére a régészet ma is vonzó pálya. Az egyik hazai régészeti portálon például nyugat-európai feltárásokra toboroznak érdeklődő régészhallgatókat és diplomásokat, s bár a munkáért általában nem fizetnek (olyan hely is akad a kínálatban, ahol a résztvevők fizetnek a részvételt igazoló papírért), így is van jelentkező: a dokumentált ásatási gyakorlat jelentősen megnöveli az elhelyezkedés esélyét. Hasonló `díjazásért` egyébként magyarországi munkára is lehet jelentkezni, például az egyik szakmai levelezőfórumon az orosházi múzeum augusztusi, nagyszénási ásatására, szarmata, honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírok feltárására várnak önkénteseket. A szervező, Lichtenstein László maga is frissen végzett (de még diplomázás előtt álló) régész szerint az autópálya-építések hatósugarán kívül eső múzeum csak a szállást és a szakmai felügyeletet tudja biztosítani, a csapatot viszont ő szállítja Niva terepjáróján, saját zsebből. - A részvételt én is ingyen, a szabadságom terhére oldom meg - állítja, megjegyezve, hogy így sem lesz hiány jelentkezőkből: tavaly, amikor az orosházi elkerülő út nyomvonalán ástak, egy `nyitott hétvége` keretében 50-70 önkéntes (jórészt leendő szakmabeli) szorgoskodott a területen.

Ahhoz, hogy valaki Magyarországon `saját jogon` ásatást indíthasson, régészdiploma és közalkalmazotti státus kell, engedélyt ugyanis csak múzeumok kaphatnak. (A diploma a legkisebb akadály: négy felsőoktatási intézményben folyik régészképzés, évente harmincan-negyvenen végeznek, közülük alig néhányan találnak állást a szakmában, diplomás minimálbérrel. A többiek legfeljebb nyáron kapnak a végzettségüknek megfelelő feltárási vagy leltározási idénymunkát. Túlképzésről mégsem beszélhetünk: munka jutna mindenkinek, csak épp nincs rá pénz.)

A beruházó és a régész látványosan ellenérdekelt: az előbbi gyors munkát szeretne olcsón, az utóbbinak sok pénzre és még több időre lenne szüksége. Mint Facsádi Annamária, az Aquincumi Múzeum régésze megjegyezte, az, hogy a szentendrei HÉV vonalán római kori leletek vannak, vélhetően a rekonstrukciót végző cégek számára sem volt újdonság, ennek ellenére csak a feltárt anyag dokumentálására, majd visszatemetésére adtak időt a kutatóknak. Az aquincumiak évi 60-80 feltárásban vesznek részt, döntő többségében nem a saját terveiket, hanem az építkezések topográfiáját követve (jelenleg többek között a HÉV vonalán, az aquincumi polgárváros területén, illetve az M0-M6 térségében dolgoznak).

A visegrádi Mátyás Király Múzeum azon kevés intézmények közé tartozik, ahol nem az autópálya-építésekhez igazodik a munka, ők ugyanis jellemzően Visegrádon ásnak. Itt a palotajátékok után (az idén ez az elmúlt hét végén volt) indul az ásatási szezon - Buzás Gergely, a múzeum régésze szerint ezúttal a királyi palota feltárásának egy újabb szakaszával, a fellegvári, 4 éve álló ásatások folytatásával, a középkori város területén élt János mester üveghutája, valamint egy középkori temető és polgárház feltárásával. Az idő itt is szorít: szeptemberig végezni kell, akkor ugyanis az osztálykirándulások miatt ismét megnő a vendégforgalom.

• 2003 szenzációja volt a fővárosi Bécsi úti római temetőben talált, lovakkal együtt eltemetett temetési kocsi.
  
  
• 2003 szeptemberében a budapesti XI. kerületi kőérberki lakókert építkezésénél hatalmas, Kánának nevezett Árpád-kori falura bukkantak. A 400 millió forintba kerülő feltárás jelenleg is zajlik, a munka során Kr. e. 6900-ból származó leleteket is találtak.
  
  
• Tavaly tavasszal a Fejér megyei Kisapostag mellett négyezer éves bronzkori urnatemetőt tártak fel.
  
  
• 2004 augusztusában indult a mosoni-dunai Kun-sziget római kori kikötőjének feltárása. Ugyanakkor találták meg a Tisza legrégebbi középkori fahídjának maradványait a Tiszában Szolnoknál.
  
  
• Tavaly szeptemberben kezdték meg a János mester nevű XV. századi visegrádi üvegkészítő egykori műhelyének feltárását. A szakember a korabeli dokumentumok szerint a királyi udvarnak is szállított.
  
  
• Októberben római kori gyermeksírokat találtak a kutatók Nagykanizsa közelében, egy több száz négyzetméteres római villa temetőjében. A feltárt sírokban ékszerek, épségben megmaradt kerámia- és üvegedények is voltak.
  
  
• 2004 decemberében Miskolctapolcán, a Barlangfürdő rekonstrukciója során XIII. századi bencés apátság (kolostor és templom) romjai kerültek elő. Egy hónappal korábban a közelben, az Avason gazdag őskőkori lelőhelyet - 30-50 ezer évvel ezelőtti falut - tártak fel.
  
  
• Idén májusban egy 20-40 ezer évvel ezelőtt élt ősember teljesen ép koponyatető csontja került elő egy zalai kavicsbányából. A Murai Hella névre keresztelt "őshölgy" maradványa a harmadik legrégebbi magyarországi emberlelet.
  
  
• Júniusban a Rudas fürdő török kori részének feltárása során egy kelta település maradványait is felfedezték. Találtak még a törökök által épített vízvezetékeket és kutakat is az 1500-as évekből.