Elűzött uralkodók, trónfosztott királyok II.

2005. július 22. 10:00

Akit egyszer a hatalom szele megcsapott, nehezen mond le róla. Sokan még azután is ragaszkodnak hozzá, hogy - jogosan vagy jogtalanul - elűzték őket miniszteri, elnöki székükből, királyi trónjukról, országukból. A magyar történelemben sem ismeretlen az elbocsátott vezető, sőt - mint ahogy összeállításunkból kiderül - nemzeti történelmünk mitikus alakjai egytől-egyig elűzött politikusaink közül kerültek ki.

Az Árpád-kor

Szent István halála (1038) után kijelölt örököse, Orseolo Péter ült a trónra, ám mivel összetűzésbe került a társadalom minden rétegével uralkodása harmadik évében (1041) az elégedetlen egyházi és világi előkelők közreműködésével eltávolították a trónról. Orseolo ekkor II. Henrik császárhoz menekült Németországba, de nem adta fel végleg a magyar trónt, revansot vett. Henrik segítségével 1044. júliusában visszatért, és a ménfői ütközetben legyőzték Aba Sámuel seregét. Péter visszaült a magyar trónra, ám korábbi tevékenységét folytató uralmával ekkor sem voltak elégedettek: több főúri összeesküvést is levert, végül az 1046-ben kezdődött népi lázadás elsöpörte uralmát. Péter fogságba került, majd megvakították, s hamarosan meghalt.

II. László és IV. István uralkodása és trónfosztása szoros összefüggésben áll a 12. századi belharcok történetével. II. Géza (1141-1162) erőskezű uralma után hatalmát fiára, III. Istvánra örökítette (1162-72), ám Istvánnak szembe kellett néznie nagybátyjai seregével, akik rögtön trónralépése után bizánci katonai támogatással kiszorították az ország területének nagy részéről. Ezután előbb László uralkodott fél évig (1162-1163) majd halála után IV. István ült a trónra (1163), ám ekkor a száműzött király seregeivel IV. Istvánt az ország elhagyására kényszerítette, aki viszont még többször próbált visszatérni Bizáncból - sikertelenül.

Az Árpád-kor elfeledett, és szerepét tekintve legkevésbé jelentős uralkodója - Imre király (1196-1204) száműzetésben meghalt fia -, III. László (1204-1205) volt, akinek `uralkodása` alatt igazából a régens, a leendő király II. András uralkodott. Mivel a László mellett álló főurak tanulva az Imre uralkodása alatt kialakult helyzetből, sejtették, hogy András hatalmi vágyai miatt a gyerekkirály uralma nem lehet tartós, ezért 1205-ben Ausztriába menekítették a gyerekkirályt, aki azonban ott nem sokkal később meghalt. Máig sem tudni, jogos volt-e az aggodalom András személyét illetően, ám elgondolkodtató az a tény, hogy András uralmát később öccse halálától, és nem unokaöccse uralmának végétől számította.

következő oldal 1 / 4