Cionistákkal szövetkeztek a nácik

Eichmann

A nácik kezdettől szerettek volna megszabadulni a zsidóktól, ám egy ideig nem gondolkodtak tömeggyilkosságban. 1939 előtt, azaz a második világháború kitörését megelőzően a terv még az volt, hogy a félmillió német zsidó önként távozzon az országból. A feladat elvégzését Heinrich Himmlerre, az SS vezetőjére osztották, aki ekkor még "germánellenesnek és lehetetlennek" minősítette az egyesek által már megpendített tömeggyilkosságot. Az SS az alternatívákat keresve megpróbált több lehetséges helyet találni a kivándorló zsidók számára, ám a kor antiszemita világában igen kevés nemzet viszonyult volna befogadóképesnek.

1936-ban ezért Himmler találkozott Edler von Mildensteinnel, a német hírszerzés egyik tagjával, akinek nagyon jó cionista kapcsolatai voltak. A mozgalom, amely a brit gyarmatra történő hazatérésre ösztönözte a zsidóságot, hamar elnyerte a nácik tetszését is, mert szerintük ez tökéletes megoldás lett volna a kérdés rendezésére.

A két mozgalom között azonban szinte semmi hasonló nem volt: míg a cionisták a több száz éves európai üldözésből menekítették volna ki a zsidókat, addig a nácik egész más okok miatt űzték volna el őket. Voltak azonban hasonlóságok: mind a szélsőséges cionisták, mind a nácik jobbnak látták, ha a zsidók egy tömbben, a világtól szinte elszigetelve élnének.

Az igazi trükk persze nem a britek kijátszása, hanem a német zsidóság meggyőzése lett volna, hogy távozzanak. Ők ugyanis még a fokozódó félelmek tükrében sem voltak hajlandóak elhagyni az országot. A nácik ezért a cionistákkal kiterjedt propaganda hadjáratba kezdtek: a történelem furcsa fintoraként az SS intézményeiben hébert tanítottak, a házakon a mozgalom fehér-kék zászlaja lengett, és még a Schwarze Korps lapban is "Palesztina 1000 éve elvándorolt fiainak hazatérésére" buzdítottak.

1937-re körülbelül 24 ezer német zsidó vándorolt ki, ezért a németek erőfeszítéseik fokozása mellett döntöttek. A projekt koordinálására von Mildenstein ekkor felvette a 30 éves Adolf Eichmannt, aki ekkor kezdte meg karrierjét az SS-ben. Nem csalódtak benne: a fiatal és agilis párttag tudta, hogy a cionisták megnyeréséhez szükség van a mozgalom mögötti erőszakszervezet, a Hagana vezetőinek megnyerésére is.

Éppen ezért hamarosan találkozó szervezett Berlinben Feivel Polkes-szel, a mozgalom egyik vezetőjével. Sikerült megállapodniuk is, a Hagana mindössze a zsidók hazaszállítását kérte a németektől. A pár hónappal későbbi kairói találkozójukon Polkes elégedettségét fejezte ki: szerinte a radikális zsidó vezetők örülnek a nácik ténykedésének, mert így egyre többen térnek haza Palesztinába. 1939-re ez a szám 36 ezerre nőtt.

1939 végére a helyzet megváltozott: a világháború kitörésével minden további hasonló ténykedésnek vége szakadt, Eichmann pedig hamarosan egész más megoldást talált a kérdés megoldására.