Népszerű lett az első világháborús blog

A www.wwar1.blogspot.com címen elérhető blog látogatói William Henry Bonser (`Harry`) Lamin valódi családjához hasonlóan nem tudhatják, mikor érkezik a következő levél frissítés formában. De éppenséggel abban sem lehetnek biztosak, nem ez volt-e a frontról érkező utolsó levél. A kommentekből kiderül, hogy néhányan már azt találgatják, mikor olvashatják majd a hadsereg hivatalos táviratát a katona haláláról.

Bill Lamin, az 59 éves informatika-oktató kisfiúként találta meg nagyapja leveleit, és nemrég döntött úgy, hogy egy blogon teszi közzé őket - olvashatjuk a Reutersnek adott interjúban. Ott azt is elmondta, hogy az ötlettel komoly népszerűségre tett szert, bár a történelmi blogok műfajában nem ő az első: Samuel Pepys naplójában a kora újkori élet bontakozik ki - napi frissítésben.

A levelek nagy része az Angliában maradt család mindennapjaira vonatkozik, ám néhol a lövészárkok borzalma is felsejlik a sorok mögött. Így például 1917. júniusában a Messines-i hegyhátnál vívott, a harmadik ypres-i csatát előkészítő utász-offenzíváról írva rögzíti, hogy a harc még Somme borzalmainál is rosszabb. Egy másik, októberi bejegyzésben az áldozatokat részletezi, ám a levelet a háborús cenzúra is kezelésbe vette, így az otthoniak a kényes részeket már csak kihúzva olvashatták.

Az oldalt a múlt héten az angolszász média is felkapta, így látogatottsága is jelentősen megugrott. Lamin szerint az érdeklődés jelzi, az első világháború a mai napig érdekli az embereket. Több tucatnyian - afféle online olvasónaplót írva - rendszeresen kommentálják az olvasottakat, többen az Egyesült Államokból véleményezik a frontról érkezett leveleket. Egyikük szerint "az iskolában azt tanították nekünk, hogy ez dicsőséges háború volt, most azonban már látom, hogy talán éppen az ellenkezője lehet igaz. A gyerekeimnek már így tanítom".

Lamin a kitartó faggatás dacára sem hajlandó elárulni nagyapja sorsát. Mi is csak annyit mondhatunk, akit érdekel, kövesse a www.wwar1.blogspot.com frissítéseit!