A hunok, a magyarok és a kínaiak

Miért is fontosak számunkra a hunok? Nemcsak nekünk, magyaroknak fontosak a hunok, hiszen történeti hagyományunk hozzájuk kötődik, hanem a világtörténelmi események miatt is kell velük foglalkozni. Ma már tudjuk, hogy a hunok alkották meg az ókorban a világ legnagyobb kiterjedésu és leghosszabban fennálló birodalmát, amely túltett a perzsákon, Nagy Sándoron, és a rómaiakon is.

Magyar kutató járt a hunok fővárosában

A hunok jól szervezett államot alapítottak a mai Észak-Kína területén, majd sajátos államszervezetüket vándorlásaik során magukkal hozták Európába, ahol az őket követő, pusztai népek is a hun civilizációs örökséget folytatták. A hunok birodalma nagyjából két és félezer évig fennmaradt, és a hun civilizáció örökösének ma is számos nép vallja magát Ázsiában, de Európában is.

Új szempont lehet a korai Távol-Kelet történetében, hogy maguk a kínai szakemberek azt állítják, a legelső kínai dinasztia, a Xia valójában hun volt, amely az i.e. 23. századtól öt évszázadon át uralta a Sárga-folyót és környékét. Aki a kínai történelmet tanulmányozta, az nem lepődik meg ezen a felfedezésen, hiszen a kínai írott történelem három évezrede alatt legalább ezer éven át idegen népek alapítottak dinasztiát. Legutolsó évszázadokban éppen a mandzsuk uralkodtak a birodalmon, megnövelve Kína határait. A Xia-dinasztia hun voltát nemcsak a történetírói feljegyzések, hanem a korai mitológiai elemek is megerősítik.

Az Égigérő Fa, a fekete madár, mint megtermékenyítő állat, ugyanúgy a csodás születése motívuma is jól ismert elem a mongoloknál, a török népeknél, de a mi népmesei hagyományunkban is. Míg a magyar népmesékben a hősök több évig szopják az anyatejet, addig a keleti, Xia-kori, majd hun és mongol népeknél nem kilenc hónapra születnek meg a hősök, hanem jóval tovább maradnak anyjuk méhében. Mindezen mitológiai elemek ismeretlenek a modern kínaiak számára, több kutató a fenti elemeket mitológiai importnak nevezte, amely a belső-ázsiai népekhez visz el minket.

A Xia-dinasztia hun voltát maguk a kínai krónikások jegyezték fel, s az i.sz. 5. századi hun uralkodó, Helian Bobo is büszke volt régi elődeire. Bár a hunokról hsziung-nu néven terjedelmes feljegyzések csak az i.e. 3. századtól vannak, de azért korábban is többször szerepeltek a kínai forrásokban, bár akkor csak töredékes adatokat jegyeztek fel róluk, ráadásul többféle néven említik őket. A kutatói vélemények szerint mindegyik név (hszienjün, hszünjün, hsziungnu stb.) hun jelentésű.

A cikk teljes terjedelmében az IPM 2007. évfolyam áprilisi számában olvasható!