A kritikusok lebecsülték a ponyvaregények királynőjét

Törvénytelen gyerekként látta meg a napvilágot, prostituált anyjának öt lánya öt különböző apától származott. Ilyen családi háttér mellett Hedwig igen korán kenyérkereső foglalkozásra kényszerült: élt Chemnitzben, Berlinben és Lipcsében, volt áruházi eladó, szobalány, idősebb hölgyek kísérője. Nyomorúságban, nélkülözésben volt elég része, így aztán nem csoda, ha gazdagságról, mindent elsöprő szerelemről, boldogságról álmodott - és álmait papírra is vetette. Első regényét 17 évesen írta meg. Ettől kezdve nem volt megállás: hihetetlen termékenységgel ontotta műveit, egy év alatt többet is megjelentetett és szinte kivétel nélkül mindegyik nagy sikert aratott.

Népszerűségének és sikerének titka a közönség, elsősorban a nőolvasók boldogságvágyában, romantikus álmaiban rejlett. Courths-Mahler kielégítette olvasóinak igényét, akik azt szerették volna látni, hogy igenis van kiút a mindennapi élet szürkeségéből, nehézségeiből, lehetséges a felemelkedés a kispolgári, a munkáslétből az előkelő világba. Nem kell hozzá más, csak szerencse és természetesen egy jóképű, gazdag, érzékeny és figyelmes fiatalember szerelme. Adjunk mindehhez egy szép, fiatal és főként nehézsorsú leányt, egy csalárd udvarlót, némi misztikumot, áradó érzelmeket és rögvest kész a recept. A címadás is jelzi, mire számíthatunk, ha egy kényelmes fotelben hátradőlve "Kurcmálert" szándékozunk olvasni: A hűtlen asszony, Könnyek árja, Mondd, mi a szerelem?, A fátyolos hölgy, A szép dollárhercegnő, A fogadott leány, A szív jogán, Felicitas két szerelme és ehhez hasonlók.

Az írónő neve hamar fogalommá vált, a kritikusok szemében ő napjainkig egyenértékű az iparszerűen gyártott, szirupos, érzelgős irodalmi giccsel. E megjelölés mellé állítva a kiadási statisztikákat láthatjuk, hogy az olvasóközönség azonban nem egészen így gondolkodott. Az írónő 208 regényét csak Németországban több mint 30 millió példányban adták el, és az ő műveiből fordították le a legtöbbet.

1960-ban, halála után tíz évvel még Piros Rózsák című regénye állt a bestseller-világranglista élén (a művet magyarra Kosáryné Réz Lola ültette át). Érdekes módon ebben a gazdag életműben csak egyetlen bukás akadt, az Olykor mindnyájan vétkezünk című 1929-es regénye, amelyet azért "büntettek" az olvasók, mert nem volt benne boldog a végkifejlet. Az írónő tanult az esetből, eztán gondosan ügyelt a megnyugtató befejezésre is.

A harmincas évek elején rövid időre megmártózott a politikában, 1933-ban pártoló tagja lett az SS-nek, de amikor a nemzetiszocialisták arra akarták rábeszélni, hogy regényalakjaiból náci hősöket faragjon, nemet mondott, és 1935-ben fel is hagyott az írással. Ekkor költözött el Berlinből, a Tegernsee melletti Rottach-Egernben lévő parasztházában élt 1950. november 26-án bekövetkezett haláláig.

Munkásságáért sokszor és sokan támadták, ezekre nagyon határozottan és frappánsan vágott vissza: bátran bevallotta, hogy nem is szándéka igényes irodalmi művet alkotni, a népszerű regénnyel kísérletezik. "Hogy sikerült-e a kísérlet, a padlásszobában élő házi varrónőnek, a szakácsnőnek és a bolti eladónőnek kell megítélnie, nem pedig nektek, irodalomkritikusoknak" - replikázott.

Mindenesetre, akárhogy viszonyulunk is Courths-Mahler műveihez, fanyalgunk vagy éppen faljuk őket, tény, hogy a ma is népszerű Júlia-, Romana- és egyéb füzetek szerzői, a több száz részes brazil, mexikói és egyéb szappanoperák alkotói nagyon sokat tanultak tőle.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)