A távcsövek voltak a 17. század mobiltelefonjai

Távcsöveket rejthetnek a múzeumi szekrények

A 17. században a távcső használata ugyanolyan gyors és maradandó hatást gyakorolt a világra, mint ma a mobiltelefon vagy az internet. A teleszkóp forradalmasította a hadművészetet, és segítségével Galileo Galilei bebizonyította, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja.

Tavaly nyáron egy amerikai ösztöndíjprogram keretében Michael Korey, a drezdai Mathematisch-Physikalischer Salon muzeológusa ellátogatott az Adler Planetáriumba, ahol megismerte Marvin Bolt technikatörténészt. Az együttműködés gyümölcsöző volt: szeptemberben Bolt Drezdába repült, hogy segítsen Koreynek a múzeum 17-18. századi teleszkóp-gyűjteményének rendszerezésében. `Már úgyis el akartam látogatni más múzeumokba is, ahol régi távcsöveket őriznek. Azt reméltem, hogy ezeken a helyeken olyasmit is megtudhatok, ami segít a mi teleszkópjaink vizsgálatánál, ugyanis még nagyon kevés ismerettel rendelkezünk` - mondta Bolt a Redorbit című internetes lapnak adott interjújában.

A teleszkóp első ismert vázlata Giovanbattista della Porta 1609. augusztusi levelében

Október 2-án Bolt és Korey megtekintette a berlini Iparművészeti Múzeumban (Kunstgewerbemuseum) az eddig ismert legrégebbi - 1617-ből származó - távcsövet, amely annak a 17. századi gyűjteménynek az egyik darabja, amelyet a királyi család számára készített kis szekrényben találtak (Kunstschrank). Ezek a műtárgyak és tudományos eszközök tárolására alkalmas díszes szekrények fontos kellékei voltak a korabeli arisztokrácia háztartásának, tulajdonosaik ezzel jelezték műveltségüket, és adták tudtára a látogatóknak, hogy bőkezűen támogatják a tudósok munkáját.

Látva az 1617-es teleszkópot és a szekrénykét, amelyben megtalálták, Boltnak hirtelen eszébe jutott, hogy Európában még lehetnek szétszórtan hasonló szekrények, ahol még senkinek sem jutott eszébe távcsöveket keresni. "Egy iparművészeti múzeumban a kurátorok nem ismerik a távcső történetét, és ha látnak egy ilyen szekrényt, csak egy csodálatos bútordarabot látnak benne, nem gondolnak arra, hogy korai technikai eszközt őrizhet. Másrészt viszont nem hiszem, hogy bármelyik technikatörténésznek is eszébe jutna egy iparművészeti múzeumban keresni a régi teleszkópokat" - ecsetelte a kutatás történetét Bolt.

Hevelius 20 méteres teleszkópja

A két kutató nekilátott hát, hogy olyan múzeumokat keressen, ahol ilyen szekrényeket őrizhetnek. Még azon az éjszakán, miközben visszautaztak Drezdába, megakadt a szemük egy plakáton, amely szerint a drezdai Iparművészeti Múzeum egy ilyen díszes szekrényt adott kölcsön egy budapesti múzeumnak. Másnap Korey és Bolt azonnal felkeresték a múzeum igazgatóját, aki elmondta, hogy a szekrényben találtak egy eszközt, amely azonban olyan rossz állapotban volt, hogy nem állították ki.

"A szekrény tartalmáról készült leltárban csak annyi állt: távolba látó üveg, nem pedig távcső" - mondta Bolt. Bolt a múzeum munkatársai segítségével szétszedte a teleszkópot, és másnap hajnalig tanulmányozta, hogy megállapíthassa a korát. A vizsgálat eredménye szerint a lencsék az 1620 és 1630 közötti évekből származnak, a szekrény készítésének időpontja pedig 1627 volt.

Másnap Bolt és Korey Kasselbe utazott, hogy az ottani múzeumban (Astronomisch-Physikalisches Kabinett) megtekintsen néhány régi teleszkópot, amelyek azonban mind 1650 után készültek. "Dél körül megemlítettem a múzeum munkatársainak, mivel foglalkoztam az előző éjszaka. Az egyikük azt mondta, szerinte nekik is van valami hasonló a raktárban, és rögtön meg is mutatta. És valóban ott volt a polcon egy gyönyörű, 1630 körüli távcső sokkal jobb állapotban, mint a drezdai. A bőrborítást arany liliomok díszítették, ami olasz vagy francia eredetre utal" - meséli Bolt, aki idén szeretne visszatérni Németországba, hogy alaposabban megvizsgálhassa a Kasselben talált teleszkópot.

1. Távcsöveket rejthetnek a múzeumi szekrények
2. Az ellenség kifürkészésétől a státuszszimbólumig