Nem plágium A da Vinci-kód

Michael Baigent és Richard Leigh annak kimondását kérte a londoni felsőbíróságtól, hogy Brown az ő 1982-ben született, The Holy Blood and the Holy Grail (Az abbé titka: szent vér és szent grál) című, dokumentumjellegű könyvük központi tematikájára és felvetéseire építette fel művét, amelyet eddig több mint 30 millió példányban adtak el világszerte. Az ő alkotásukat is egyébként a Random House adta ki annak idején, vagyis Brownnal együtt saját kiadójukat is törvény elé idézték.

A kiadó szóvivője az ítélethirdetés után

Mindkét könyv vezérfonala az a feltevés, hogy Krisztus feleségül vette Mária Magdolnát, gyermekeik is születtek, akikkel a mai Franciaország területén telepedtek le, és utódaik talán még ma is élnek, ezt a tényt azonban a katolikus egyház úgymond minden lehetséges eszközzel igyekezett elleplezni.

A felperesek ügyvédje a per során tényként állította, hogy Brown a két másik szerző könyvéből másolt, és ezért az így keletkezett mű publikálása Baigent és Leigh szerzői jogainak sérelmével ér fel a brit törvények alapján. A londoni bíróság azonban pénteken kimondta, hogy nem történt szerzői jogsértés, Dan Brown ugyan a másik könyvet forrásként használta saját regénye bizonyos részeinek megírásához, de közvetlenül és kiterjedten nem másolt abból.

Richard Leigh az ítélethirdetés után

Az ítéletet nemcsak a könyves szakma, hanem a filmipar is feszült figyelemmel várta, megfigyelők szerint ugyanis attól lehetett tartani, hogy a felpereseknek kedvező esetleges végzés a Brown-könyvből 100 millió dolláros költséggel, Tom Hanks főszereplésével készült film májusra tervezett bemutatóját is kérdésessé teszi.

Dan Brown tavaly már megnyert egy hasonló plágiumpert, amelyet Lewis Perdue író indított ellene New Yorkban, ugyancsak azzal a váddal, hogy A da Vinci-kód az ő műveinek elemeiből építkezett.

(Múlt-kor/MTI)