250 éve született Wolfgang Amadeus Mozart

Isten megengedte, hogy Salzburgban szülessék

A haláltól mindenki fél, ám a művésznek nem kell tartania tőle. Reménye, bizonysága a halhatatlanság... Földi maradványai már régen az enyészeté lesznek, mikor még mindig hat majd az eljövendő nemzedékekre. Ez a meggyőződés tölthette el Mozartot, midőn ezernyi fül hallgatta a húrok minden rezdülését, a fuvolák halk suttogását, midőn a pihegő keblek és a szaporán verő szívek mind-mind arról árulkodtak, hogy harmóniái szent érzeményeket keltettek - írja visszaemlékezéseiben egy karlsbadi nemesember, Franz Alexander von Kleist, az 1791-es prágai koronázási ünnepségek Don Giovanni előadásáról. Mozart életének utolsó évében járunk, a szerző olyan lázasan dolgozik - ekkor születik a La clemenza di Tito, A varázsfuvola és a Requiem -, mintha érezné, hogy összegeznie kell, és hamarosan búcsúznia is. 35 év, mindössze ennyi adatott e kiváló muzsikusnak, aki több mint hatszáz alkotásával olyan zenei örökséget hagyott a világra, amely ma is ugyanazzal a fénnyel ragyog, mint a 18. század utolsó éveiben.

Az európai Mozart-kultusz kialakulása

Korának legnagyobb muzsikusa - apjának szavaival: "a csodalény, akinek Isten meg engedte, hogy Salzburgban szülessék meg" 1756. január 27-én este, Leopold Mozart és Maria Anna hetedik, utolsó gyermekeként jött e világra. A salzburgi székesegyház anyakönyvébe Joannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus néven jegyezték be, de Mozart előnyben részesítette a latin Amadeus, Amadé, vagy a német Gottlieb alakot. Édesapja hegedűsként Salzburg hercegérsekének zenekarában nyert alkalmazást, ahol később udvari és kamarakomponista, végül másodkarmester lett. Hírnevét nem zeneműveinek - hogy fia tehetségének szentelhesse magát, később felhagyott a zeneszerzéssel -, hanem hegedűiskolájának (Versuch einer gründlichen Violinschule) köszönhette, mely a kis Wolfgang születésének évében jelent meg.

Folytatódik a Mozart-koponya rejtélye

Mozart zenei tehetsége rendkívül korán megmutatkozott, háromévesen kezdett dalokat játszogatni a zongorán, ötéves korában már bámulatosan jól zongorázott, és ugyanennyi idős volt, mikor komponálni kezdett. Koraérettségéről számos anekdota szól, legtöbbjük abból a beszámolóból származik, amelyet halála után nővére, valamint a család barátja, J. A. Schachtner (költő, salzburgi udvari trombitás, hegedűs és csellista) állított össze. Az egyik történet szerint Mozart helyesen emlékezett, hogy Schachtner hegedűje egy előző alkalommal a sajátjánál egy nyolcad hanggal mélyebbre volt hangolva; egy másik esetről Schachtner így számol be: "Egy nap tollal a kezében látjuk. Apja: Mit csinálsz? Wolfgang: Egy csembalókoncertet; az első rész mindjárt kész lesz." Leopold állítólag hitetlenkedve vizsgálgatta a papírlapot borító ákombákomokat, és el kellett ismernie, hogy a gyermek igazat mondott. Előfordult, hogy lapról eljátszott egy második hegedűszólamot anélkül, hogy egyetlen hegedűleckét vett volna, és kijelentette: "A másodhegedűt úgy is el lehet játszani, ha nem tanulta az ember." Első nyilvános fellépésére 1761-ben került sor Salzburgban, részt vett a Zsigmond, Magyarország királya című latin nyelvű iskoladráma előadásában.

1. Isten megengedte, hogy Salzburgban szülessék
2. Nem könnyű védekezni az őrület ellen, ha az embernek csodagyermekkel van dolga
3. Szabadon alkotó zeneszerző anyagi gondokkal