Száz éve született Nagy Ferenc miniszterelnök

Nagy Ferenc Szárszón

Református kisbirtokos családból származott Bisse községből. A legjobb tanulók közé tartozott, de szüleinek anyagi helyzete miatt csak hat elemit végzett. 1931-ig szülei földjén gazdálkodott, de már a 20-as évek elejétől írt cikkeket a helyi lapokba.

1924-ben kapcsolódott be a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárt munkájába, 1928-tól 1930. júliusig a párt megyei alelnöke.

1930-ban Tildy Zoltánnal és másokkal együtt megalakította az ellenzéki Független Kisgazda Pártot, amelynek 1930. okt. 12-től 1945. augusztus 20-ig főtitkári tisztét töltötte be.

1939-ben kisgazdapárti programmal parlamenti képviselővé választották. Egyik kezdeményezője a Magyar Parasztszövetség létrehozásának, 1941. szeptember 28-tól 1943. november 3-ig annak elnöke. 1943-ban ő is aláírta a Bajcsy-Zsilinszky Endre által kezdeményezett memorandumot, melyben a Kállya kormány háborőból való kilépését követelték. Részt vett a Történelmi Emlékbizottságban, aláírta annak kiáltványát. Támogatta a FKgP és a MSZDP közeledését, majd a pártszövetség megkötését.

A német megszállás idején 1944. ápr. 12-től okt. 10-ig a Gestapo foglya volt, 1944. október 15-én szabadult.

1945. január 18-a után Pesten azonnal hozzákezdett a FKgP és a Magyar Parasztszövetség újjászervezéséhez. Áprilistól a Parasztszövetség, augusztus 20-tól az FKgP elnöke.

1945. jan. 20-tól a Bp.-i Nemzeti Bizottság, majd 1945. ápr.-tól 1945. nov. 4-ig tagja lett az ideiglenes nemzetgyűlésnek. 1945. nov. 4-től országgyűlési képviselő.

Fontos állami tisztségeket töltött be: 1945. máj. 11-től nov. 15-ig újjáépítési miniszter, a Kisgazdapárt választási győzelme után 1945. nov. 29-től 1946. febr. 5-ig a nemzetgyűlés elnöke, s ezzel egyidejűleg 1945. dec. 7-től 1946. febr. 2-ig a Nemzeti Főtanács tagja.

1946. február 4-től miniszterelnök, de a kommunisták összeesküvés koholt vádjával lemondatták: 1947. május 31-jén, miközben Nagy Ferenc Svájcban szabadságát töltötte, az MKP megalakította a Dinnyés- kormányt. Nagy Ferenc csak azután mondott le miniszterelnöki pozíciójáról június 1-én, hogy családját kiengedték hozzá.

Az FKgP PB 1947. jún. 3-án kizárta a pártból; okt. 7-én megfosztották állampolgárságától.

Ezután az Egyesült Államokba emigrált. Gazdálkodásba kezdett, de nem mondott le a politikáról: 1951-ben alapítója lett a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, 1955-57-ig a szervezet alelnöki posztját bízták rá. 1947-ben alapítója volt a kelet-európai parasztpártokat tömörítő emigráns Nemzetközi Parasztuniónak, amelynek 1948-64-ig alelnöke, 1964-70-ig elnöke volt. 1954-ben, 1955-ben majd 1962-ben az amerikai külügyminisztérium felkérésére távol-keleti körutat tett.

1957-ben beválasztották a strassburgi Forradalmi Tanács Intézőbizottságába.

1963-70-ig mintegy négyszáz amerikai egyetemen és college-ban tartott előadást. A kaliforniai Berkeley Egyetem, 1957-ben díszdoktorává avatta.

1970-től felesége betegsége miatt visszavonult a politikai tevékenységtől. Kitüntették a Magyar Szabadság Érdemrenddel (ezüst, 1946). 1979. június 12-én Fairfaxben hunyt el.