Űrkutatás: bölcsőn túli élet

Von Braun és űrkutatás a Múlt-koron

100 éve halt meg Jules Verne 35 éve: Armstrong a Holdra lép Úticél: a Mars A Mars-kutatás története

1957. október negyedikén aztán az egész világot sokkolták a gömb alakú, 83 kilogrammos Szputnyik-1 bip-bip jelzései az űrből. Szertefoszlott Amerika elérhetetlenségének mítosza, ugyanakkor az emberiség belépett az űrkorszakba. Az 58 cm átmérojű ezüstös gömb, amelybol négy ostorantenna nyúlt ki, ma már jelkép.

Egy hónap sem telt el és jött az újabb döbbenet: 1957. november 3-án útjára indult az immár 508 kg-os Szputnyik-2, a fedélzetén Lajka kutyával. Egy féltonnás szerkezet az űrben, benne egy élőlénnyel!  Egyheti űrutazás után Lajkával egy méregadag végzett, így ő lett az űrkutatás első áldozata. (Ma már valószínűbb, hogy Lajka élete pár órával a fellövés után ért véget, az űrkabin túlhevülése miatt.)

De hol vannak az amerikaiak?

Ezt a kérdést sokan föltették akkor, szerte a világon. 1958. január 31-én végre elindult a mindössze 8,1 kg-os Explorer-1 nevű szonda, amely egy 15,2 cm átmérőjű, 2 méter magas henger alakú rakétában foglalt helyet. Első fokozata egyébként egy világháborús német V-2 rakéta volt. Rögtön komoly fölfedezést tett: kimutatta a Föld körül létező mágneses van Allen övet, amely megvédi a földi életet a káros kozmikus sugárzástól. (Vigyázat: ez nem azonos a Napból érkező ultraibolya sugárzással, amit az ózonpajzs szűr ki! Ez a világűrből minden irányból záporozó részecskesugárzás.)

1958. március 17-én rajtolt a Vanguard-1 (élcsapat, ejtsd: vengárd), amely mindössze másfél kilogramm súlyú volt és 16 cm átmérőjű. 22 méter magas, 10 tonna összsúlyú rakéta vitte föl, 1967-ben még működött napelemei segítségével. Az amerikaiak eredetileg azt hitték, hogy a Vanguard-1 lesz az USA, sőt az emberiség első űreszköze. A haditengerészet fejlesztette ki, míg az Explorer családot a szárazföldi haderő. De még a légierő is önállóan kísérletezett, vagyis az amerikai űrkutatás erőforrásai szétforgácsolódtak. Komoly presztízsharc folyt az egyes fegyvernemek között, amelyek egymás előtt is titkolóztak. Pedig az amerikaiak "kapták meg" a német rakétatudósok zömét a háború után, köztük Wernher von Braunt a peenemündei német rakétakísérletek vezetőjét. Az orosz szputnyikok sokkja kellett ahhoz, hogy a kormányzat végre lépjen és 1959-ben létrehozza a nemzeti űrkutatási hivatalt, a NASA-t, összpontosítva az erőforrásokat. A NASA vezetője Wernher von Braun lett.

1958. május 15-én a Szovjetunió már több mint egytonnás szerkezetet (1327 kg, ebből 968 kg hasznos teher) juttatott a világűrbe, a Szputnyik-3-at, amely 23 hónapon át keringett. Hamarosan jött a Szputnyik-4, tulajdonképpen ez már egy üres űrhajó, amelyet sikerült visszahozni, tehát simán leszállt, majd 1960-ban a Szputnyik-5, amelyben két kutya, a Bjelka és a Sztrelka utazott, és amelyek szintén épségben visszatértek. A Szputnyik-6-ot nem sikerült viszszahozni, a kísérleti állatok elpusztultak. Ellenben mind a Szputnyik-7, mind a Szputnyik-8 visszatért, kutyákkal a fedélzetén...

Az amerikaiak csimpánzokat küldtek az űrbe. Az első űrcsimpánz Ham volt "akit" 1961. január 31-én küldtek mindössze 16 és félpercnyi űrugrásra. Nem kerülte meg a Földet, ballisztikus pályán 250 km magasságba emelkedett, egy ugyanolyan Mercury űrkabinban, mint amilyenben majd Alan Shepard is utazott 1961 májusában. Ham élve visszatért, az Atlanti-óceánra ereszkedett le, "nyugdíjazták", és a washingtoni állatkert megbecsült lakója lett élete végéig.

A cikk teljes terjedelmében a májusi számban olvasható!