Ötven éve osztották ketté Vietnamot

Kettéosztott ország

"Ho apó"

1954 tavaszán a vietnami kommunisták egyre döntőbb győzelmeket arattak a francia erők felett, ami meghátrálásra kényszerítette a gyarmati hadsereget. A nagyhatalmak képviselői 50 évvel ezelőtt, 1954. július 21-én Genfben megegyeztek a nyolc évnyi háborút lezáró indokínai tűzszünet feltételeiben. A háború 1946-ban tört ki a Ho Si Minh vezette kommunista Vietminh és a francia gyarmati csapatok között.

A frissen hivatalba lépett francia elnök, Pierre Mendes-France szigorú határidőt jelölt ki a genfben tárgyaló külügyminiszteri konferencia résztvevőinek. Az egyezményt végül 1954. július 21-én kora hajnalban sikerült aláírni. Délután az elnök már elégedetten jelenthette be a francia parlament előtt, hogy "tisztes megállapodással" sikerült lezárnia a legalább 300 000 életet (ebből 92 000 franciát) követelő háborút.

A konferencia más résztvevői már korátsem voltak ilyen elégedettek, hiszen szerintük túl sokat kapott a kommunista Vietminh. Természetesen az Egyesült Államoknak is ez volt a véleménye - Amerika ugyanis 385 millió dollárt költött addig a kommunista vietnami hadsereg legyőzésére.

Dwight D. Eisenhower elnök Washigtonban közleményt adott ki, melyben kijelentette, hogy az egyezmény egyes részei kifejezetten nem tetszenek neki, elsősorban Vietnam megosztása egy déli és egy északi országrészre. Eisenhower szerint az egyezmény sikere úgyis akkor látszik majd, ha kiderül, hogyan válik be a gyakorlatban.

A szenátus tagjai - méghozzá mindkét nagy amerikai párt részéről - még tovább mentek: az egyezményt egyenesen a kommunizmus térhódításának tekintették. "Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy egy ilyen egyezményt kényszerítettek Franciaországra" - fogalmazott a Szenátus republikánus vezére, Knowland szenátor. A genfi konferencia volt az első nemzetközi tárgyalás, melyen a kommunista Kína kormánya is jelen volt.

 

A genfi egyezmény főbb pontjai a következők voltak:

• Vietnamot a 17. szélességi kör mentén két részre osztják,
• az északi (11 millió lakosú) országrészt a kommunista Vietminh kormányozza Ho Si Minh vezetésével, a déli 23 millióst a nacionalisták Bao Dai császár és Ngo Dinh Diem miniszterelnök vezetsével,
• az északi országrész fővárosa Hanoi, a délié Saigon,
• 1956-ban népszavazást tartanak az ország újraegyesítéséről, és választásokat rendeznek azzal a céllal, hogy egységes kormányt hozzanak létre,
• a hadifoglyokat mindkét oldalon szabadon bocsátják,
• a francia csapatok visszavonulnak az északi országrészből, a Vietminh pedig a déliből,
• a kommunisták elismerik Laosz és Kambodzsa függetlenségét, és visszavonják csapataikat mindkettőből.

Saigonban a francia főparancsnok, Paul-Henri-Romuald Ely tábornok azt ígérte a helyi vietnami csapatoknak: "Csakúgy mint a háborúban, a békében is az önök oldalán maradunk". A vietnami népnek szóló üzenetében pedig kijelentette, hogy a franciák állják mindazoknak a költségeit, akik a kommunisták uralta északról délre kívánnak telepedni.

A genfi konferencia április 26-i megnyitása óta a franciák súlyos vereségeket szenvedtek a Vietminhtől, melyek közül a legsúlyosabb Dien Bien Pu elvesztése volt május 7-én. Az 55 napos ostrom után bekövetkezett vereség az indokínai francia uralom végét is jelentette. Az egységes Vietnam létrehozására irányuló választást és népszavazást, melyet az egyezmény előírt, sohasem tartották meg.

1. Kettéosztott ország
2. Saigonból Ho Si Minh város