Az egyetlen magyar, aki férfi egyéni Grand Slam-győzelmet zsebelt be

2016. szeptember 12. 11:58 MTI

Harminc éve, 1986. szeptember 11-én hunyt el Asbóth József, ő az 1947-es Roland Garroson aratott sikerével az egyetlen magyar férfi teniszező, aki egyéniben Grand Slam-tornát nyert. Asbóth nyúlánk testalkatú, nem túlságosan erős fizikumú játékos volt, aki helyes érzékkel, ösztönszerűen, nagy lendületű ütésekkel játszott. Technikailag képzett játékos volt, helyezkedési érzékével sok labdát elért, tenyeres ütésének nem volt párja. Tiszta játék és sportszerűség jellemezte. Érdemeire való tekintettel megkapta a tartós külföldi tartózkodásra jogosító útlevelet, de amikor a megszabott idő lejárta után nem tért haza, disszidensnek minősítették.

Asbóth József

1917. szeptember 18-án Szombathelyen született sokgyermekes, szegény családban. Gyerekkorában labdaszedő volt a teniszpályán, néha-néha kipróbálhatta az ütögetést is. Ekkor figyelt fel rá egy amatőr játékos, Fernádi Ferenc orvos, aki a saját költségén íratta be teniszezni. A 17 éves fiú gyorsan fejlődött, egy évvel később már a felnőttek között szerezte meg a vidék bajnoka címet. Alig két év múltán már nemzetközi szinten is jegyezték, egyéniben és párosban is egyik győzelmet a másik után aratta, a kontinentális rangsor élére került.

Immár a Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE) játékosaként 1938-ban megverte a világ akkori legjobbját, a wimbledoni bajnok amerikai Donald Budge-ot, s bekerült a Davis Kupa-csapatba. A magyar színeket 1938 és 1957 között képviselte, összesen 41 mérkőzést vívott, egyesben 18, párosban 6 győzelmet jegyzett. Tagja volt 1941-ben a Közép-európai Kupát elnyert, majd 1949-ben a Davis Kupa európai zónájában harmadik helyezést elért magyar együttesnek.

1939-ben lett először magyar bajnok, és 1956-ig összesen ötvenötször győzött idehaza, egyéniben 13, párosban 10, vegyespárosban 5, csapatban 7 bajnoki címet szerzett. Az akkoriban rangosnak számító magyar nemzetközi bajnokságban további hét egyéni győzelmet, párosban 5, vegyes párosban 8 sikert jegyzett. A második világháború miatt sokáig nem tudott versenyezni, 1943-ban a Nemzeti Sport mégis "a magyar teniszsport koronázatlan királyának, Európa legjobb teniszezőjének" nevezte, és őt választotta meg az év sportolójának. A háború után a Budapesti Egyetemi Athletikai Club (BEAC), 1949-től a Budapesti Vasas SC, 1955-től a Budapesti Bástya teniszezője volt.

Magyarország sportolói 1947-től vehettek ismét részt nemzetközi versenyeken, Asbóth is elindulhatott a nem hivatalos salakpályás világbajnokságként számon tartott párizsi Roland Garroson. Az első négy fordulón játszmaveszteség nélkül jutott túl, a negyeddöntőben a háromszoros győztes francia Yvon Petrát verte magabiztos játékkal, majd az amerikai ranglistán második helyen álló Tim Brown sem tudta megállítani (6:2, 6:2, 6:1). A döntőben a dél-afrikai Eric Sturgess ellen is játszmaveszteség nélkül győzött (8:6, 7:5, 6:2), amivel örökre beírta magát a tenisz történetébe, és mind a mai napig az egyik legnagyobb magyar teniszsiker az övé. Ugyanezen a Roland Garroson (az 1958-ban egyéniben győztes) Körmöczy Zsuzsával vegyespárosban harmadik helyezést ért el, Körmöczy első magyar nőként állhatott dobogóra Grand Slam-tornán.

A következő évben Wimbledonban elődöntős volt, egyetlen európaiként került be a legjobb négy közé. Az ötjátszmás meccset hozó negyeddöntőben megsérült, és kikapott az ausztrál John Bromwichtól. 1948 végén a kilencedik helyen állt a félhivatalos ranglistán, a következő évben pedig, bár nem tudta megismételni korábbi sikereit, mégis előbbre léphetett egy hellyel.

Az ötvenes években már csak kisebb tornákon szerepelt, 1957-ben, negyvenévesen játszotta utolsó mérkőzését a magyar Davis Kupa-csapatban. Visszavonulása után tenisziskolát szeretett volna nyitni, majd 1958-ban Belgiumból kérték fel edzőnek. Érdemeire való tekintettel megkapta a tartós külföldi tartózkodásra jogosító útlevelet, de amikor a megszabott idő lejárta után nem tért haza, disszidensnek minősítették. Asbóth a Belga Tenisz Szövetség ifjúsági szakfelügyelője, majd a bajor Iphitos München edzője lett. 1986. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig a München közelében fekvő Ismaningban élt.

Asbóth nyúlánk testalkatú, nem túlságosan erős fizikumú játékos volt, aki helyes érzékkel, ösztönszerűen, nagy lendületű ütésekkel játszott. Technikailag képzett játékos volt, helyezkedési érzékével sok labdát elért, tenyeres ütésének nem volt párja. Tiszta játék és sportszerűség jellemezte. Az elegancia uralta minden mozdulatát, de még öltözetét, megjelenését is. Jellegzetes viselete, a hosszú, világos "porcelánnadrág" jótékonyan elfedte vékony lábait.

Sikereit 1951-ben a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatával és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címmel ismerték el. Örökös bajnok, 1961-ben mesteredzői oklevelet kapott. Szombathelyen 1993 óta utca viseli a nevét, 2002-ben tiszteletére Budapesten, egykori lakóhelyén, a Bartók Béla út 75. számú ház falán emléktáblát avattak. 2009-ben a Római Teniszakadémián róla nevezték el az ország egyetlen állandó teniszstadionját.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma