A középkor embere általában nem volt hosszú életű, és nem voltak azok az Árpád-ház férfitagjai sem. A dinasztia huszonhárom királyt adott az országnak, többségük pontos életkorát azonban – a születésük idejére vonatkozó adat hiányában – nem ismerjük. Teljesen tájékozatlanok mégsem vagyunk ezen a téren, hiszen szüleik életútja alapján megbecsülhető ilyen esetekben is a feltételezett időpont. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az Árpád-házi királyok alig egyharmada érte meg a 40. életévét. Szent István (997/1000–1038) a maga feltételezett 63-71 évével vagy a bizonyosan 64 éves korában elhunyt IV. Béla (1235–1270) valóságos matuzsálemnek számított az Árpádok között.

Az Árpád-házi királyok többségét 30. és 37. éve között ragadta el a halál, de voltak, akiknek még három évtized sem adatott meg. Az esetek jelentős többségében természetes okok vezettek a király halálához, többnyire különféle betegségek, amelyekről azonban – érthető okokból – szinte semmit sem tudunk. Egyedül Könyves Kálmán (1096–1116) betegségéről ad hírt a magyar krónikás: előadása alapján valamiféle súlyos gyulladás támadta meg a fülét. II. Béla (1131–1141) korai, 30–32 éves korában bekövetkezett halála pedig aligha volt független elhatalmasodó alkoholizmusától, amelyről szintén megemlékezik a magyar krónikáshagyomány. I. Béla (1060–1063) halálát viszont egy különös baleset okozta: összeomló fatrónusa maga alá temette, és csakhamar belehalt sérüléseibe. Nincs a birtokunkban olyan történeti adat, amely megalapozottan kérdőjelezhetné meg, hogy valóban baleset történt-e.

Királyi tetem a várkapu előtt

A trónharcok gyakoriságához képest kevés királygyilkosságról van tudomásunk. Ez talán a pogány kor örökségeként az Árpádokat övező szinte vallásos tiszteletnek tulajdonítható, mindenesetre más országokban éppenséggel nem volt ritka az uralkodók megölése. A trónharcok hevessége persze megkövetelte a maga áldozatait: a XI. század közepének királyai – Péter (1038–1041, 1044–1046), Aba Sámuel (1041–1044) és I. András (1046–1060) – valamennyien a trónfosztásukat kísérő harcok során szerzett sebekbe haltak bele, haláluk azonban mégsem nevezhető királygyilkosságnak.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. nyár számában olvasható.