Amikor a letartóztatást kockáztatták a New Yorkban közterületen dohányzó nők

2017. október 4. 08:30

1908 januárjában New Yorkban egy rendőr kezdett el rohanni Katie Mulcahey felé. „Asszonyom, nem szabad! Mit szólna ehhez Sullivan képviselő úr?” – kiáltotta felé, majd letartóztatta. A nőt nem lopáson vagy valamilyen más vétségen érték. Bűne mindössze annyi volt, hogy cigarettázott. Ez azonban a fent említett Mr. Sullivannek köszönhetően ekkoriban tilos volt. 

Amikor a letartóztatást kockáztatták a New Yorkban közterületen dohányzó nők

A tiltás azonban csak a nőkre vonatkozott, akik cigarettával a kezükben a túlzott szexualitást, erkölcstelenséget testesítették meg, és akikben nem lehetett megbízni. A 20. század elejének Amerikájában a nők az otthonukon kívül még nem mozoghattak szabadon. Emily Remus történész szerint férfi kísérő nélkül a kávézók, szállodák és éttermek többsége nem szolgált ki nőket, míg az italmérésekbe és privát klubokba még csak be sem tehették a lábukat. Azokat a nőket, akik egy tiszteletreméltó férfi társasága nélkül jelentek meg közterületen, gyakran prostituáltnak bélyegezték – írja a History.com.

A dohányzó nők különösen nagy veszélyt jelentettek a társadalom erkölcsi integritásának őrei szemében. A cigarettázó nő rebellis tettet hajtott végre, az 1880-as évektől, a termék tömeggyártásának megindulásától kezdve – köszönhetően a lassan végbemenő társadalmi változásoknak – egyre gyakrabban. Az áruházak megjelenése kedvezett a nők szabadságának, akiknek a látványa lassan már férfi kísérő nélkül is megszokottá vált közterületen. Virágzott a szüfrazsettmozgalom, amely a politikai mellett a társadalmi egyenlőség megteremtését is kívánatos célként tűzte ki maga elé.

A dohányzás azonban más lapra tartozott. Annak ellenére, hogy 1907-re már rengeteg gazdag és befolyásos nő is a dohányosok táborát gazdagította, az otthonon kívüli cigarettázást sokan továbbra sem nézték jó szemmel. Bár a férfiak az éttermekben és a hotelekben nyíltan és nyugodtan dohányozhattak, ha egy nő vetemedett ilyesmire, fennállt a veszélye, hogy egy pincér vagy a tulajdonos finoman megveregeti a vállát és megkéri, hagyja abba a felforgató tevékenységet.

Ezt a korlátozást számolta fel 1907 szilveszterén a New York-i elit tegjai által látogatott Café Martin, amely bejelentette, hogy aznap, sőt talán még a következő évben is lehetővé teszi a nők számára a dohányzást. A tulaj, James B. Martin a The New York Timesnak nyilatkozva kifejtette: „Én személy szerint úgy gondolom, New York készen áll arra, hogy a jó éttermekben engedélyezze a nők számára a dohányzást.”

Az ötlet nagy sikert aratott, sőt, más vállalkozásokat is arra ösztönzött, hogy tegyék lehetővé a cigarettázást a nők számára is. A The New York Times tudósítója szerint még az egyik nagykövet felesége is anélkül gyújthatott rá a város egyik hotelében, hogy bárki rászólt volna. Számos szálloda és étterem jelentette be, véget vet a nőkre kiszabott dohányzási tilalomnak.

Dohányzó nők a 19. század végén

Timothy “Little Tim” Sullivan városi képviselő azonban úgy vélte, nem jó irányba mennek a dolgok. Meggyőződése volt, ha egy nő dohányzik, elveszíti azt a tiszteletet, amelyet egy férfinak iránta éreznie kellene, és illetlennek, erkölcstelennek nevezte a tevékenységet, feltéve, ha egy nő végzi. Bár ő maga sohasem látott cigarettázó nőt, beadott egy rendeletjavaslatot, amely megtiltotta volna a hotelek, éttermek és egyéb hasonló intézmények intézmények tulajdonosoknak, hogy engedélyezzék nők számára a dohányzást. A javaslatot egyhangúlat elfogadták.

Bár a tilalom nem vonatkozott az utcán történő cigarettázásra, sokan így értelmezték, és igyekeztek is érvényt szerezni a nemlétező passzusnak. A nők és a dohányzás témája közszájon forgott. Amikor egy riporter a White Star Line egy hajóján utazó európai nőket kérdezett a rendeletről, abszurdnak nevezték azt. A különféle társadalmi egyesületekben is erről a kérdésről folyt a vita, és a New York Timeshoz érkező olvasói levelek többsége is ezt tárgyalta.

Katie Mulcahey azonban a rendelet egyetlen áldozata, akiről tudomásunk van. A nő egy ideg börtönben raboskodott, és egy ötdolláros büntetést is kapott vakmerő tettéért. A bíróságon kijelentette: „Sohasem hallottam a rendeletről, és nem is akarok. Egyetlen férfi sem diktálhat nekem.” Azt nem tudni, hogy a tilalom hatására hány nő tartózkodott attól, hogy a nyílt utcán dohányozzon. Sok idejük mindenesetre nem maradt a rendelet megszegésére, mivel a New York-i polgármester mindössze két hét után visszavonta azt.

Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy New Yorkban betiltották volna a dohányzást. A képviselőtestület három évvel később ismét próbálkozott, ám a metropolisz jogtanácsosa törvényellenesnek nyilvánította a javaslatot. A dohányzás történetével foglalkozó Kerry Segrave szerint a nők számára nemcsak a cigarettázást, hanem a szivarozást és a pipázást is engedélyezte közterületen. A testület végső soron a nők korlátozása helyett szabadságuk növeléséhez járult hozzá.

Magazin

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Dohányzó nők a 19. század végén
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma