Halálos játékok a középkorban
2013. december 5. 14:06
Kutatók több mint kilencezer, 16. századi angol forrást néztek át, amelyekből kiderült, hogy milyen veszélyekkel néztek szembe a félévezreddel ezelőtt élt gyermekek játék közben. Kísérteties a hasonlóság a 20. századi, még nem a számítógépes játékokon szocializálódott gyermekek csíntevéseiből származó bajokkal.
Korábban
1569. május 17-én délután két órakor a főúri származású, mindössze hétéves George Dacre mostohaapja, a norfolki herceg thetfordi palotájában étkezett előkelő urak és úrhölgyek társaságában. Az ebéd után a gyermek kiszaladt az ebédlőből, s felderítő útra indult. A ház felső részén elhelyezkedő galérián egy 140 centiméter magas és közel két méter hosszú, fából készült lovat talált, amely négy falábon állt. Ám túl magas volt a kis George-nak, hogy a hátára pattanjon, így egy piszkavassal próbálta térdre kényszeríteni a makacs állatot, de az ehelyett - elveszítve egyik hátsó lábát - oldalra dőlt, s agyonnyomta a komisz fiút, aki azonnal életét vesztette. A kisfiú halála komoly következményekkel járt, ugyanis a kis örökös nagybátyja és mostohaapja harcba szálltak a Dacre család földjeiért.
A Steven Gunn és Tomasz Gromelski által megvizsgált halotti anyakönyvi kivonatok sok paraszti sorból származó gyermek utolsó játékát is megörökítették. Az 1551 és 1560 közötti időből származó 1031 regisztrált haláleset közül legalább száznegyvennél 13 éves vagy még fiatalabb gyermek volt az áldozat, 37-en pedig játék közben lelték halálukat. A legtöbb Tudor-kori gyermek jóval olcsóbb játékokkal szórakoztatta magát, mint a kis George, aki halála előtt egy 10 shillinget (jóval több, mint egy élő ló ára) érő falovat tett tönkre.
A hároméves Christiana Jelyan a Lincolnshire megyei Wrangle-ben a kislányok egyik legkellemesebb időtöltésével múlatta az időt: az árokparton a sárban dagonyázva "sársütiket" készített, amikor egy óvatlan pillanatban megcsúszott, s bezuhant az árokba. Nem kevés olyan halálesetet is regisztráltak, amikor a leányok, s néha a fiúk virágszedés közben túl közel merészkedtek valamilyen álló- vagy folyóvízhez, s óvatlanságukban beleestek és megfulladtak. Az ötéves Nicholas Braunche ennél még szörnyűbb halált halt: az eleven gyermek futkározás közben felkapott egy kést a konyhaasztalról, majd tovább szaladt vele, azonban öccse bölcsőjének lábában megbotlott, s torkon szúrta magát.
Az állatok a Tudor-kori gyermekek megszokott játszótársaik voltak, hiszen szinte mindenki tartott haszonállatokat. Egy kétéves kislány egy kéthónapos csikóval játszott éppen, amikor az állat berúgta a gyermek fejét. Egy hasonló korú fiú pedig egy kislibát követett a hátsó udvarban lévő tó felé, amelybe mindketten belegázoltak; a liba továbbúszott, a gyermek azonban megfulladt. Az állatokkal való barátkozás az idősebb gyermekek számára is veszélyes lehetett. A hétéves John Watson egyik reggel egy kanca és annak csikójának karámjába csúszott be, amikor a dühös anyaállat megrúgta, John öt órával később hunyt el.
Más gyerekek esetében nem a játszópajtásaik, hanem a rossz helyszínválasztás jelentette a véget. Joan Middleton és Richard Sone a chichesteri városfal tetején fogócskáztak, amikor egy nagyobb novemberi szélvihar lesodorta őket a 20 méteres mélységbe. Robert Alcocke az apja kovácsműhelyébe tévedt be játszótársaival, amikor a kaszával hadonászva leverte a szekrényről a súlyos kalapácsot, amely a fejére esett.
Gyakori halálesetnek számított, hogy a kisgyermeket agyontaposta a ló, vagy a szekér kerekei közé esve lelték halálukat, ám az sem volt ritka, amikor a rakoncátlan gyermek tóba fulladt bele. Olyan esetről is szól a fáma, hogy az egyik udvarnál korpát áztattak egy edényben, amely fölé odahajolt a gyermek, s tetszett neki, hogy láthatja a tükörképét. Néhány perccel később holtan találták, megfulladt.
Ahogy nőttek a gyermekek, a munka veszélyének is ki lettek téve. Az 1550-es évekből 61 olyan esetet találtak, amelyben hat évnél fiatalabb ifjak sertés terelése során vesztették életüket. A tízéves Thomas Hubbard szántás közben hunyt el, míg a kilencéves, kocsit vezető Thomas Cokerell halálát a megbokrosodott lovak okozták. A felnőttek játéka is igen veszélyes lehetett, 1551-ben például a Lincolnshire megyei Louthban több, 8 és 10 év közötti gyermek vesztette életét egy íjászgyakorlat során, míg Corféban egy kalapácsverseny miatt kellett papot hívni.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Az utolsó inka uralkodó nevét vette fel a perui szabadságharcos, Túpac Amaru 19:05
- Dél-Amerikában is fosztogatott Butch Cassidy bandája 18:05
- Az Ermitázs volt az uralkodók közötti „műkincsháború” győztese 16:05
- Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit 15:05
- Fölényesen győzött a Kisgazdapárt a világháború utáni első választáson 14:20
- Házilag készült hangszeren játszott pályafutása elején Szörényi Szabolcs 12:20
- Már bombák robbantak rajta, de még járt a forgalom a Margit hídon 11:20
- Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére 09:50