A szabadságot hozta el Mussolini az internált melegeknek

2013. június 17. 19:49

75 évvel ezelőtt a fasiszta Olaszország morális háborúba kezdett: a degeneráltnak nevezett cataniai homoszexuálisokat elüldözték otthonaikból, majd egy apró szigeten internálták őket. A börtönnel felérő új otthon azonban néhányuknak paradox módon a kötöttségek nélküli élet felszabadító érzését hozta el - igaz, csak egy rövid ideig.


A Trimiti-szigetek az Adria igazi gyöngyszemei, az olaszok mellett a külföldi turisták kedvelt nyári célpontja. A szigetcsoport öt szigete: név szerint San Domino, San Nicola, Capraia, Pianosa és Cretaccio már a vaskortól kezdve lakott volt, ide költöztette Augustus római császár legidősebb unokáját, Vipsania Juliát, aki élete utolsó 20 évét töltötte a szigeten. A szigeteket a középkorban előbb a Santa Maria a Mare apátság (Szent Mária a tengeren) bencés szerzetesei, majd a ciszterciek irányították. A Trimiti-szigetek, illetve az apátság gazdája később sűrűn változott: kalózok, lateráni kanonokok, a francia Joachim Murat támogatói, majd a gyarmati uralom ellen menekülő líbiaiak vették birtokba – utóbbiak azonban inkább az olasz hatóságok nyomására, mintsem önszántukból.

A szigetcsoport elhelyezkedése "ideális" terepnek bizonyult a fasiszta Olaszországban az olasz társadalom kitaszított csoportjainak – így például a melegek – befogadására. A homoszexualitásról a fasizmus a náci rendszerhez hasonlóan vélekedett: jóval az 1938-as faji törvények hatályba lépése előtt az abortusz és a születésszabályozás mellett a társadalom egészségi állapotára fenyegető legnagyobb veszélynek tartották. Abban azonban különbözött tőle, hogy sem az 1926/30-as Fasiszta Rendőrségi Törvénygyűjteményben, sem pedig az 1930-as Rocco-kódexben nem kriminalizálták név szerint a homoszexualitást.

A melegek, leszbikusok és transzneműek üldöztetése a harmincas évek közepétől kezdve állandósult, a világháború kezdetéig pedig még jobban fokozódott. Az erős, maszkulin társadalom benyomását keltő fasiszta Olaszország nem „engedhette” meg magának a homoszexualitás létezését, így a politikai vezetés mindent megtett, hogy a jelenséget elfojtsa, nehogy az mintául szolgáljon másoknak. Először 1938-ban a szicíliai Catania városának vezetése figyelt fel arra, hogy egyre több és több, a másságát nyíltan vállaló férfi van a településen, így úgy döntött, hatalmi eszközökkel vet véget a „degeneráció terjedésének”: így került 45 férfi a 600 kilométerre levő San Domingóra.

Bár a szigetek közül itt van egyedül homokos strand, s ma már kedvelt üdülőhelynek számít, a deportáltakra borzalmas körülmények vártak: sokan az elégtelen táplálkozás és az egészségügyi állapotuk leromlása miatt hunytak el. Mussolini – belügyminiszteri tisztségéből fakadóan – természetesen tudott a homoszexuálisokkal szembeni erőszakos hatósági akcióról, így valószínűleg személyesen hagyta jóvá a cataniai rendőrség törvénysértő lépését.

A szigetre deportált férfiakat az egyik visszaemlékező szerint a helyiek lányoknak nevezték – olvasható az olasz történelem eme kevéssé ismert epizódjáról szóló A sziget és a város című könyvben; a Gianfranco Goretti-Tommaso Giartosi szerzőpárosnak ebben több olyan szemtanúval is sikerült szóba elegyednie, akik a harmincas-negyvenes években gyerekfejjel élték át az akkori eseményeket. Ebből az is kiderül, hogy este 8 óra után „kijárási tilalom” volt érvényben, a melegeket pedig közös hálótermekbe zárták – természetesen rendőri felügyelet mellett.

A börtönnel felérő internálás paradox módon egyesek számára igazi szabadságot hozott. A mélyen vallásos, konzervatív családokból érkező, a saját neműk iránti vonzalmukat titkolni kényszerülő fiatalok végre találhattak egy olyan – kétségkívül távoli – szegletet az országban, ahol nyíltan vállalhatták magukat. A saját otthonaikban megtapasztalt megvetésnek itt nyoma sem volt: színházakat hoztak létre, női ruhákban járhattak fel-alá, anélkül, hogy bármiféle retorzió érte volna őket. Sokan ezért sírásban törtek ki, amikor a második világháború kirobbanása miatt haza kellett menniük Cataniába, ahol szomorúan tapasztalhatták, hogy semmi nem változott: házi őrizetbe kerültek, a társadalom pedig újra megbélyegezte őket.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2016. téli száma