Kocsmában végezte a hidegháborús titok

2012. november 9. 10:19

Majdnem egy figyelmetlen újságíró miatt szivárgott ki Nagy-Britannia hidegháborús történetének legnagyobb titka, miután a férfi a brit hírszerzés egyik testületének működéséről szóló feljegyzéseit egy londoni pubban felejtette. A GCHQ létezéséről a britek csak a hetvenes években értesülhettek.


A notesz elhagyása igen érzékeny veszteség lett volna, mivel abban a szigorúan titkos eastcote-i kódfejtő (ebből lett végül a Government Communications Headquarters, GCHQ) eladdig soha nem látott részletei voltak. A Foreign Office biztonsági rendszerének vezetője, Arthur Askew több interjút adott Eric Tullett, a Sunday Express újságírójának, aki ezzel meglehetősen kényes, a széles közvélemény által csak a hetvenes években megismert információk birtokába jutott. Nem sokáig: egy rövidzárlat után ugyanis a feledékeny zsurnaliszta a londoni Fleet Street Old Bell nevű kocsmájának padlóján hagyta a szupertitkos feljegyzéseket.

A brit hírszerzés egyik testülete, a GCHQ ténykedése ma már jól ismert Nagy-Britanniában és világszerte, évtizedeken át azonban még a létezését is tagadták a szigetországban. Ennek jelentőségét a Bletchley Parkból Eastcote-ba költöző hírszerzés első igazgatója, Sir Edward Travis memorandumában foglalta össze. „Amikor Németország ellen harcoltunk, rendkívül fontos volt, hogy ne szerezzenek tudomást az itteni munkánkról, hiszen később még szintén folyamodhatunk ezekhez az eszközökhöz. Ezért fontos volt, hogy ne engedjünk abból a biztonságból, amihez hozzászoktunk. Ellen kellett állnunk annak a kísértésnek, hogy bevalljuk barátainknak és családtagjainknak, mivel is foglalkozunk igazából”.

Hat évvel Travis vészjóslónak bizonyuló intelmei után, Askew 1951 júniusában interjút adott Tulletnek, mikor a bizalmas beszélgetés szövegei a Ye Olde Bellben maradtak, s csak kis híja volt, hogy a szupertitkos feljegyzések nem kerültek illetéktelenek – a szovjetek – kezébe. Végül a kocsma egyik alkalmazottja, egy bizonyos Marie Cockburn találta meg a földön az iratot, átadta főnökének, aki értesítette a rendőrséget, ahonnan az az MI5-hoz került. A szervezet titkosügynöke visszaadta a noteszt Tulletnek, s figyelmeztette, hogy legközelebb legyen sokkal körültekintőbb.

Kevésbé reagáltak ennyire hidegvérűen Askew felettesi, akik alapos fejmosásban részesítették a férfit, mondván, egy újságírónak fecsegte ki a hírszerzés szigorúan titkos műveleteit. A Foreign Office-nak azért is főhetett a feje, mert az esetre csupán néhány héttel az évszázad egyik legnagyobb kémbotrányának kipattanása után került sor, amikor a KGB-nek dolgozó két brit diplomatának, Guy Burgessnek és Donald Macleannek sikerült elmenekülnie az országból.

Bár informális csatornákon Askew főbe lövése – esetleg szigorú megbüntetése – is felmerült, a hírszerző a két kém megszökése után nyugdíjba vonulhatott, a megjelenésre váró cikk inkriminált részeit pedig az MI5 cenzúrázta. A hírszerzés ezzel elhárította a GCHQ esetleges ismertté válásával járó veszélyt, a szervezet működése így több mint két évtizeden át titokban maradt a britek előtt.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma