Az elfelejtett "zsidó" birodalom

2012. június 15. 13:59

A muszlim Arab Kalifátus és a keresztény Bizánci Birodalom között elhelyezkedő Kazár Birodalom vezetői számára az új vallás, a judaizmus felvétele sikeres lehetett kifelé, az állami önállóság demonstrálására, de ez sem mentette meg a hatalmas kiterjedésű birodalmat attól, hogy a néhány évszázados önállóság után felolvadjon a több oldalról érkező fenyegetettség hatására.

Korábban

Kelet-Európa történetének egyik nagyon érdekes korszaka – amelyről sokan megfeledkeznek – a zsidóság korai története. A török nyelvű sztyeppei nép, a kazárok vezetői a 8. század második felében vagy a 9. század elején új vallást vettek fel, a judaizmust. Ebből eredtek aztán azok a hipotézisek, miszerint a kelet-európai zsidóság a kazárok leszármazottaiból állna, mivel nagy számukat csak így lehetne megmagyarázni. A kazároknak valójában viszont csak egy nagyon vékony rétege, a vezetők egy része tért át a zsidó hitre. A kazárok világpolitikai jelentőségét csak növeli az a tény, hogy szinte Martell Károly frank majordomussal egy időben, a 8. században tartóztatták fel az arabok Európába betörő csapatait.

Az elmúlt 100-150 évben a tudósok figyelmét a térségben elsősorban a Bizánci Birodalom történetének tanulmányozása kötötte le. Bizánc ezen kutatások szerint korának egyik nagyhatalma, nem pedig a Római Birodalom keleti romjain felépülő, elmaradott entitás volt. A másik nagyhatalom az az Arab Kalifátus volt, amely Bizánccal együtt óriási befolyást gyakorolt a régió népeire. Kettejük között terült el a Kazár Birodalom, amely ugyan per definitionem nem volt nagyhatalom, de gazdasági, stratégiai és katonai jelentősége vitán felül áll. A kazárok hatalmának csúcspontja a hetedik századra és a nyolcadik század elejére esett, mikor az állam területe a Kaukázus északi részéig és a mai Kelet-Európáig terjedt – sőt néha azon túl is. Egészen 1016-ig kellett várni, mígnem az egyesített orosz-bizánci hadak megtámadták a kazárokat, súlyos veszteségeket okozva és elindítva ezzel a birodalom hanyatlását.

A Kazár Kaganátus területe 650 és 850 között

Bizánc és az arabok is úgy tekintettek a kazárokra, mint egy olyan népre, amely döntő tényező lehet bárminemű diplomáciai játékban és a hatalmi egyensúly megteremtésében. Bizánc egyértelműen fogalmazott, amikor kijelentette: a Kazár Birodalom fontosabb a nyugati királyságoknál. Talán Bíborbanszületett Konstantin (913-959) volt a leginkább tisztában a kazárok befolyásával: az udvari protokollról írt könyvében előírta, hogy a római pápához, valamint a Nyugat császárához intézett levelekre két solidus értékű aranypecsétet kell függeszteni, míg a kazárok királyának címzett üzenethez három solidus értékű pecsét jár.

A kazárok sikeresen ellenálltak a bizánci, az arab és a perzsa kulturális hatásoknak, aminek első lépése a zsidó vallás felvétele volt. A kazár zsidó hagyomány szerint az első áttérő 730 körül Bulan kagán volt, de a vallás csak harmadik utóda, Obadija alatt kezdett terjedni. Ennek köszönhetően sem a keresztény Bizánc sem az új déli muzulmán birodalom nem tudta hatalmát közvetlenül kiterjeszteni a fiatal államra. Így a kazárok elérték azt, hogy nem csak a vallási – és az azzal járó politikai – befolyás alól sikerült kivonni magukat, de az áttéréssel egyik birodalmat sem haragították magukra.

A Kazár Birodalom eredete a török törzsszövetségre vezethető vissza. A Fekete-tengertől Turkesztánig húzódó birodalom a hetedik században szétesett, ami megteremtette a lehetőségét annak, hogy a kazárok fellépjenek a világpolitika színpadára. A birodalom egészen a magyar alföldig, az Aral-tóig és az Urálig (birodalmuk fennhatósága alá tartoztak az onogur-bolgárok mellett a magyarok is, akikre államszervezetük hatást gyakorolt) terjeszkedett, majd rátették kezüket az összes, Európa délkeleti feléből induló, Bizáncig és az arab államokig futó kereskedelmi útvonalakra. Így a Kazár Birodalom már nemcsak egy olyan állam volt, amely stratégiai fontossággal és nagy katonai erővel bírt, hanem mint a térség legfontosabb kereskedelmi hatalmával is számolni kellett vele. Fővárosuk, Itil, a keleti-nyugati és az észak-déli kereskedelmi útvonalak csomópontjában helyezkedett el, aminek köszönhetően a kazárok hatalmas vagyonra tettek szert a városon áthaladó áruk megsarcolásából – ebből származott az állam bevételeinek nagy része is.

A Kazár Birodalmat lényegében a katonai ereje óvta meg az idők viharaitól. Ezért, mikor az állam hadereje is meggyengült, az orosz betörések pedig a 10-11. században állandósultak, semmi nem maradt, ami összetartotta volna a birodalmat. A 13. század elején, Dzsingisz Kán hódításaikor a birodalom befolyása és jelentősége a Kaukázus és a Don és a Volga folyók közötti részre korlátozódott.