Álnéven élhetett tovább Lincoln merénylője
2011. január 4. 09:02
Könnyen elképzelhető, hogy nem Lincoln gyilkosa fekszik a baltimore-i temetőben, Booth-nak ugyanis sikerült megmenekülnie, s négy évtizedet élt álnéven, mielőtt saját kézzel véget vetett életének - állítja a merénylő családja.
Korábban
John Wilkes Booth, Abraham Lincoln merénylőjének leszármazottjai beleegyeztek testvére földi maradványainak exhumálásába, hogy DNS-tesztekkel állapítsák meg: a gyilkos vajon tényleg megszökött-e fogságából, elkerülvén a törvény vasöklét – ahogyan azt egy könyv nyomán a család állítja. „Én egyértelműen Edwin exhumálása mellett vagyok” – nyilatkozta Joanne Hulme, a Booth-család történésze. „Ismerjük meg az igazságot, a többit pedig hagyjuk békén” – tette hozzá lakonikusan.
A marylandi színész, John Wilkes Booth 1865. április 14-én gyilkolta meg Lincolnt a washingtoni Ford színházban. Tíz nappal később csaptak le rá Virginiában, majd egy dohánycsűrben az unionista katonák lelőtték, s a holttestét egy jelöletlen sírba, a baltimore-i Green Mount temetőbe helyezték.
A család azonban úgy tudja, hogy Booth megszökött és további 38 évet élt. A történetet Finis L. Bates népszerűsítette egy 1907-ben megjelent könyvben, John Wilkes Booth szabadulása és öngyilkossága címmel; ebben Bates azt állítja, hogy a katonák csak egy Booth-hasonmást lőttek le a farmon, az igazi Booth John St. Helen néven élt tovább, egészen az 1903-ban bekövetkezett öngyilkosságáig.
A család most elkötelezett, hogy a rejtély végére járjon, ezért rábólintott Booth testvére, Edwin csontjai és a washingtoni National Museum of Health and Medicine-ben őrzött, eredetileg a merénylőnek tulajdonított csontdarab DNS-tesztekkel való összehasonlítására. Ehhez először a múzeum jóváhagyására van szükség – a döntő szót egy bírói testület fogja kimondani –, s csak ezt követően végezhetik el Edwin Booth exhumálását.

„Ha az az ember, akit legnagyobb elnökünk gyilkosának hittünk, valójában megszökött, az amerikaiakat pedig rászedték, arról tudnunk kell” – mondta el az ügyet évtizedek óta kutató Nate Orlowek történész.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Vonatrablással és fosztogatással töltötte az időt a Jesse-Younger banda 10:50
- Római kori tömegsírt fedeztek fel Bécsben 10:14
- Amikor a múltunk szuvenírré válik: a régészet feketepiaca 09:31
- Nő a trónon: Tauszert és Egyiptom utolsó próbálkozása az egységre 08:13
- 10 érdekesség a kártyajáték múltjáról tegnap
- Tiltott falatok: a sertéshús-tabu vallási és kulturális gyökerei tegnap
- Különleges kelta tőrre bukkantak Lengyelországban tegnap
- Kivétel nélkül mindenkin segített „a szegények püspöke” tegnap