Tó lehetett a Szahara szívében

2010. december 3. 09:03

Műholdfelvételek elemzésekor bizonyítást nyert, hogy Egyiptomban, a Szahara közepén egykoron egy hatalmas tó terült el.

Korábban

A felvételek elemzése során kiderült, a Nílustól néhány száz kilométerrel nyugatra egykoron egy óriási állóvíz volt – olvasható a Geology decemberi számában. A tó 250 ezer évvel ezelőtt alakult ki, majd 170 ezer esztendővel később teljesen kiszáradt. A megaoázis pontos helyszínének és idejének birtokában a régészek rekonstruálhatják a Homo sapiens vándorlását Kelet-Afrikából észak felé – magyarázta Ted Maxwell, a washingtoni Smithsonian National Air and Space Museum geológusa.

A modern ember 200 ezer évvel ezelőtti megjelenése óta a sivatagi szelek és a homok komoly felszínformáló erőnek bizonyultak – mondta el Maxine Kleindienst, a torontói egyetem antropológusa. Más tanulmányok már korábban rámutattak, hogy ehhez hasonló megatavak léteztek 250 ezer évvel ezelőtt Csád, Líbia és Szudán különböző pontjain is. A mostani kutatás célkeresztjében Egyiptom áll, ahol a kutatók már a nyolcvanas években halfosszíliákra bukkantak.

Ez a felfedezés ösztönözte arra a kutatókat, hogy végiggondolják, miként kerültek a halak a Szahara kellős közepébe. 2000-ben az Endeavour űrsikló asztronautáinak már sikerült radarokkal nagy felbontású képeket készíteni a terület topográfiájáról – Maxwell és kollégái legutóbb ezeket a képeket elemezték, hogy megnézzék az elmúlt évszázadokban a tavak kiszáradásának folyamatát a Magreb térségében.

Egyiptomban, a Nílus-völgyének nyugati részében, a tushkai régióban a szakemberek egy olyan alacsonyan fekvő területet azonosítottak, ahol a víz összegyűlt, mielőtt a folyó elöntötte volna. Az állóvíz legnagyobb kiterjedésekor 350 kilométer hosszú volt, így egészen a szudáni határig húzódott.

Akkoriban a tushkai vidék még bővelkedett a csapadékban, nagy részét pedig füves terület borította – mondta el Maxwell. A hegyvidékről származó eső következtében a tó kiterjedése tovább nőtt, a szárazabb periódusokban viszont kiszáradt. Lényegében – habár jóval kisebb mértékben – ugyanez a folyamat játszódik le ma is, 1998-ben például így született öt új „szaharai tó”, de a 2003-ban beköszöntött szárazság miatt ezek szinte teljesen eltűntek.