Ismét látogatható a Vatikáni Könyvtár

2010. szeptember 21. 08:16 MTI

A pápának írt levélben tiltakozott a nemzetközi tudósközösség, amikor 2007-ben bezárultak előtte a Vatikáni Könyvtár kapui. Egyedül a Vatikáni Könyvtár prefektusának a munkák üteméről részletesen beszámoló email-értesítései nyugtatták meg a professzorokat arról, hogy az ígért dátumra visszatérhetnek elefántcsont-tornyukba, és a könyvtárban nem csak a számukra kedves kódexek illata, hanem számos újdonság is fogadja őket. Három évnyi restaurálás után tegnap óta ismét látogatható a Vatikáni Könyvtár, a világ egyik legnagyobb és legértékesebb bibliotékája.

Korábban

A Vatikáni Könyvtár Róma szívében, a pápai állam területén található. A Szent Annáról elnevezett vatikáni kapun lehet hozzá a leggyorsabban eljutni. A könyvtár a tudósok és kutatók fellegvára: a világ minden részéből érkező, évente közel húszezer tudós között magyarok is vannak. A Római Magyar Akadémia igazgatója, a történész Kovács E. Péter elmondta, évente mintegy húsz magyar kutat a Vatikáni Könyvtárban.

A bibliotékában való munka feltételeiről a könyvtár többnyelvű honlapja ad részletes felvilágosítást. A vatikáni könyvtáros (bibliotecario) tekintélyes címét 2007 óta Raffaele Farina bíboros viseli, a könyvtár látogatói azonban a polcok között elsősorban a prefektus Cesare Pasini atyával találkoznak.

A könyvtár mintegy 150 ezer kötetnyi kéziratot őriz, egymillió a raktáraiban sorakozó nyomtatott művek száma, háromszázezer darabos a szintén ritka érem- és pénzgyűjteménye, hetvenezer metszetet és rézkarcot gyűjtött össze. Nehéz megmondani, melyik a könyvtár legféltettebb kincse. A Zenit.org katolikus hírügynökség szerint a Vatikáni Könyvtár a Bibliáira lehet a legbüszkébb. A könyvtár tulajdonát képzik az 1975-ben Egyiptomban talált Bodmer-papíruszok, melyeken az Ó- és Új-Testamentumnak eddigi legrégebbi szövegei olvashatók. Kincsnek számít Szent Péter apostol két levelének legrégebbi kézirata is és az a 4. századi Szentírás, melyből az egész világon csak két példány maradt fenn.

A könyvtár modern történetének kezdetét XI. Gergely pápa Rómába való visszatérésével(1378) datálják. V. Niccolo (1447-1455) döntött arról, hogy a vatikáni latin, görög és héber nyelvű kódexeket "a tudósok is konzultálhassák" egyetlenegy olvasóteremben.

Új helyszínre, a Belvedere-udvarra nyíló palotába költöztette a könyvtárat az ennek feladatait szabályozó IV. Sixtus (1471-1484). A már négy olvasóterem élére a pápa Bartolomeo Platinát nevezte ki könyvtárosnak. A gyűjteményt négy részre osztották: megszületett a latin nyelvű Biblioteca latina, a görög Biblioteca Graeca, a titkos levéltár Biblioteca Secreta és a pápai archívumot és regisztereket nyilvántartó Biblioteca Palatina. A kódexek száma ekkor már megközelítette a három és félezret.

A könyvtár jelenlegi épülete V. Sixtus (1585-1590) és az általa megbízott építész, Domenico Fontana nevéhez kötődik. A pápáról elnevezett olvasóterem, a Salone Sistino freskói a világ akkori legjelentősebb könyvtárait ábrázolják. Annyira szép, hogy ebben a teremben nem lehet koncentrálni - állítják a tudósok, akik a Salone Sistinóba, az itt még tartó helyreállítás miatt, csak 2012-re térhetnek vissza.

A 17. században a Vatikáni Könyvtár jelentős gyűjteményekkel bővült, az olasz nemesi családok, egyházi rendek, külföldi könyvtárak anyagával. Megkezdődött a könyvtár katalógizálása is. Ekkor kerülnek a könyvtár tulajdonába a római katakombákban talált régészeti leletek, a görög-római érem- és pénzgyűjtemény is, mely később a napoleóni csapatok római portyázásának zsákmánya lett.

XIII. Leó (1878-1903) nyitotta meg a Vatikáni Könyvtárat a tudóstársadalom előtt. A könyvek szabad olvasásra a polcokra kerültek, meghosszabbították a nyitvatartást. 1902-ben a Vatikán felvásárolta a sokáig vele versenyző Barberini család könyvtárát. Innen származnak a könyvtár jelenlegi barokk fabútorai. A II. világháború alatt a könyvtár egy akadémiai évig zárva tartott (1943. július 13-tól 1944. október 2-ig). Egyházi és más gyűjtemények találtak menedékre a Vatikáni Könyvtár falai között, itt őrizték például a teljesen lebombázott cassinói bencés apátság könyvtárát is.

"Végre visszatérünk a normális kerékvágásba" - mondta a könyvtár újranyitására készülő Pasini prefektus. Az általa vezetett könyvtár három jelszavát hangsúlyozta: szolgálat, humanista szellem a komolyan végzett és dokumentált tudományos munka érdekében, egyetemes nyitottság a könyvtárban egymásra találó kultúrák és emberek iránt.

Ami az újdonságokat illeti, a hagyományt szerető tudósok nem fognak átrendezett polcokat találni, de a katalógusba való belépést és a konzultációt teljesen számítógépesítették. Mostantól kezdve a könyvtárba mikrocsippel ellátott elektromos belépőkártyával léphetnek be. A wi-fi hálózat segítségével a látogatók saját számítógépükkel csatlakozhatnak a könyvtár belső hálózatához. A könyvtárosok pedig, az informatikai háttérrel, a könyvek mozgását is ellenőrizni tudják - nem illő, de már a Vatikáni Könyvtárban is akadt olyan tudós, aki nem tudott ellenállni egy ritka kötet csábításának.

A könyvtár újranyitása közös ünnep legyen - hangoztatta a könyvtáros Pasini atya. November 11-től a Szent Péter térre nyíló Braccio di Carlo Magno-kiállítóteremben mutatják be a restaurálás fázisait. A látogatók a kódexek másolatait lapozhatják, úgy mint a tudósok a könyvtárban. November 11. és 13. között nemzetközi konferencián számolnak be a Vatikáni Könyvtárban a múltban és jelenben végzett tudományos munkáról. Szintén novemberben jelenik meg a könyvtár történetét bemutató sorozat első kötete, "Humanizmus és Reneszánsz között" címmel.