Digitalizálták az ENSZ 1956-os Különbizottságának anyagait
Az OSA Archívum 2008-2009 között digitalizálta az ENSZ magyar kérdéssel foglalkozó Különbizottságának anyagait is tartalmazó Héderváry-gyűjteményt, amelyben 111 egykori tanú megrázó vallomása is hallható. Az intézmény a kollekció folyamatos publikálásával a még élő egykori szemtanúkat is szeretné megszólaltatni.
Amíg napirenden volt a magyar forradalom leverése
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 1957. január 10-én elfogadott 1132/XI. sz. határozatával hozta létre az 1956-os magyar forradalom eseményeit, a szovjet katonai beavatkozást, a Kádár János vezette ellenkormány hatalomra kerülésének körülményeit és ténykedését vizsgáló Különbizottságot (Special Committee on the Problem of Hungary) - olvasható az OSA oldalán.
A bizottság alakuló ülését 1957. január 17-én tartotta, amelynek elnökévé Alsing Andersent választották, előadója pedig K. C. O. Shann lett. Az ENSZ főtitkára, Dag Hammarskjöld a bizottság első titkárává, azaz az operatív munkát végző stáb vezetőjéé William M. Jordant, az ENSZ politikai és biztonsági tanácsi ügyekkel foglakozó osztályának vezetőjét nevezte ki, a testület másodtitkára pedig Povl Bang-Jensen dán diplomata lett, aki 1959-ben máig vitatott körülmények között öngyilkosságot követett el. Az anyaggyűjtés és az operatív munka koordinációja Héderváry Klára feladata volt.
A november 4-i második szovjet beavatkozás, a forradalom leverése és a törvényes magyar kormány elűzése napján az Egyesült Államok kezdeményezésére az ENSZ rendkívüli közgyűlésének napirendjére került a magyarországi szovjet beavatkozás. A szovjetek azt meg tudták akadályozni, hogy a Biztonsági Tanács határozatban ítélje el a beavatkozást, de azt már nem, hiszen erre a vétójoguk nem terjedt ki, hogy a kérdést a rendkívüli közgyűlés elé terjesszék. November első heteiben a közgyűlés többségi szavazással több határozatot is hozott, amelyben felszólították a szovjet kormányt, hogy szüntesse be a magyar lakosság elleni katonai akciókat és vonja vissza csapatait, állítsa helyre a magyar nép önrendelkezési jogát. A határozatok követelték a szabad választások megtartását, a deportálások leállítását, illetve az ENSZ megfigyelőinek beengedését az országba.
Az amerikai kezdeményezésre elfogadott határozatoknak, amelyeket ebben az időszakban a közgyűlés rendre nagy többséggel támogatott, nem volt foganatjuk, hiszen kikényszerítésükre semmilyen eszköz nem állt rendelkezésre. A kezdeményezők bizonyára nem is számítottak arra, hogy az ENSZ felszólítására a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról, Kádár kormánya pedig lemond, és visszaadja a hatalmat Nagy Imrének. Mindazonáltal éppen a kérdéses határozatok sorozatos figyelmen kívül hagyása késztette az ENSZ Közgyűlését a magyar kérdés vizsgálatával foglalkozó különbizottság felállítására 1957. január 10-én.
A Különbizottság tevékenységét két korszakra oszthatjuk. Az első időszakban, 1957 januártól júniusig a bizottság elkészítette jelentését a magyar forradalom kitörésének okairól, lefolyásáról, a szovjet katonai intervencióról és a Kádár-kormány hatalomátvételéről. A jelentést az ENSZ Közgyűlése 1957. szeptember 14-i ülésén nagy többséggel elfogadta, egyúttal határozatot hozott a jelentésben foglalt javaslatok érvényre juttatásáról. A bizottság ezt követően nem oszlott fel.
A feladata a továbbiakban a magyarországi politikai fejlemények, illetve az elfogadott határozatok teljesítésének figyelemmel kísérése volt. Külön figyelmet szenteltek a politikai jogok korlátozásának, a megtorlásoknak és politikai pereknek. Ebben a munkában drámai fordulatot hozott a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott per, a miniszterelnök és két társa kivégzésének híre 1958 júniusában. A kivégzések ellen a különbizottság nyilatkozatban tiltakozott. Ezután terjesztették a közgyűlés elé második, kiegészítő jelentésüket, amely a forradalom leverése utáni megtorlás folyamatát tekintette át. További részletek a Különbizottság munkájáról
A bizottság munkáját kisebb stáb segítette, szovjet- és Közép-Európa-szakértők, tolmácsok, emigráns magyar szakértők, akik jól ismerték a helyi viszonyokat. Ők végezték az anyaggyűjtést, az írott források és a tanúvallomások fordítását, elemzését, a jelentések háttéranyagainak elkészítését, a jelentés szövegvázlatainak és szerkezetének kidolgozását. A vázlatokat és szövegjavaslatokat több körben megvitatták, a bizottság végül közös döntéssel fogadta el a végleges változatot, amely a közgyűlés elé került. A Héderváry Klára által megőrzött dokumentáció részletes betekintést kínál ebbe a munkafolyamatba.
A bizottság a források összegyűjtésével és elemzésével párhuzamosan már márciusban megkezdte a tanúkihallgatásokat. Különböző szempontok alapján - ezek közül a legfontosabb az volt, hogy nem lehetett tanú, aki 1956. október 23-a előtt hagyta el az országot. Három tanút, a magyar forradalom három prominens politikai szereplőjét, Kéthly Annát, az utolsó Nagy Imre-kormány szociáldemokrata államminiszterét, Király Bélát, a Nemzetőrség főparancsnokát, és Kővágó Józsefet, Budapest kisgazdapárti főpolgármesterét nyilvános ülésen hallgatták meg, a többieket zárt ajtók mögött.
Király Béla későbbi visszaemlékezése szerint a bizottság többsége barátságos jóindulattal és a magyar ügy iránt érezhető rokonszenvvel kérdezett, kivéve a ceyloni megbízottat, aki provokatív keresztkérdésekkel próbálta a tanúkat sarokba szorítani. Később Gunewardene nagykövet négyszemközt állítólag azt mondta Királynak, hogy csak az ördög ügyvédjének szerepét öltötte magára annak érdekében, hogy a vizsgálat és a jelentés még elfogulatlanabbak és hitelesebbnek tűnjön.
A bizottság összesen 111 tanút hallgatott meg New Yorkban, Rómában, Bécsben, Genfben és Londonban, közülük 81 saját kérésére névtelenül tett vallomást, nehogy otthon élő családtagjaikat retorziók érjék. A bizottság megszüntetése után a szovjetek követelték a tanúk listájának átadását. Bang-Jensen, a bizottság titkára ezt megtagadta, a listát állítólag megsemmisítette. Ez az incidens és a vele járó zaklatás sokak szerint szerepet játszott a dán diplomata máig tisztázatlan halálában, aki egyes vélemények szerint valójában politikai gyilkosság áldozata lett.
A magyar forradalomról szóló jelentést a bizottság 1957 júliusában bocsátotta a közgyűlés rendelkezésére. A bizottság értékelését és javaslatait a jelentést nyugtázó 1957. szeptember 14-i ENSZ-határozat rögzítette.
A Héderváry-gyűjtemény története
A magyar-belga származású Héderváry Klára 1981-ban az ENSZ Politikai Osztályának egyik igazgatójaként ment nyugdíjba, ámbár még a 90-es években is kapott megbízásokat a világszervezettől és a belga kormánytól: 1990 és 1992 között a főtitkár különmegbízottja volt Japánban, korábban pedig négy éven keresztül a belga kormány egyik képviselőjeként az ENSZ Közgyűlés delegátusa. Karrierjét 1950-ben kezdte az ENSZ-ben, amikor a Harvardon és a Columbia Egyetemen frissen végzett közgazdászt a közel-keleti fejlődő országoknak technikai segítséget nyújtó részleg alkalmazta.
1957 januárjában, amikor eldőlt az ENSZ-en belül, hogy egy különbizottságot hoznak létre a magyar kérdés kivizsgálásra, Héderváry felajánlotta a szolgálatát a Bizottság munkáját segítő Titkárságának. A Különbizottság négy éve alatt a munka valamennyi jelentős fázisában szerepet vállalt. Feladatai közé tartozott a magyarországi helyzettel kapcsolatos adatgyűjtés, helyzetelemzés, és a források kiértékelése. Továbbá tolmácsolt a meghallgatandó tanúk előszűrésekor és a tanúkihallgatások során, és részt vett az ENSZ Közgyűlése elé terjesztendő jelentés egyes fejezeteinek előkészítésében.
Héderváry Klára, miután az ENSZ a Különbizottság megbízatását 1957 után is meghosszabította, és Sir Leslie Munro személyében 1962-ig egy Különmegbízottat nevezett ki a magyar kérdés további vizsgálatára és a Bizottság munkájának az alátámasztására, Sir Leslie tanácsadójaként járult hozzá a magyar kérdés napirenden tartásához.
Az ENSZ akkori iratkezelési szabályzata értelmében a különbizottságok dokumentációját három év után meg kellett semmisíteni, ugyanez a sors várt a jelentés szövegezése kapcsán keletkezett vázlatokra, a tanúmeghallgatások eredeti hangfelvételeire, az összegyűjtött háttéranyagokra, de hivatalos ENSZ iratok másodpéldányaira is. 1962-től Héderváry Klára a világszervezetben folytatta karrierjét, így továbbra is alkalma nyílt arra, hogy a megsemmisítésre ítélt iratok, hanganyagok jelentős hányadát megmentse.
1981-es nyugdíjazásakor akkori főnökének hozzájárulásával a gyűjteményt 22 whiskys ládában szállíttatta el az ENSZ-ből. New York-i lakása után az iratokat biztonsági okokból a kaliforniai Stanford Egyetem Hoover Intézetében helyezte el. Héderváry Klára a rendszerváltás után 1998-ban az OSA Archivum pénzügyi támogatásával az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának adományozta a gyűjteményt, mert úgy gondolta, hogy a páratlan értékű dokumentáció a magyar nép tulajdonát kell, hogy képezze.
Az iratok jegyzékét Zichy Mihály, az OSZK Kézirattára munkatársa, történész állította össze. Ezzel egyidőben az OSZK állagmegőrzés céljából digitalizálta a szalagokon és lemezeken tárolt 77 órányi hangfelvételt is. A feldolgozó munka azonban egyre sürgetőbbé vált, amikor kiderült, hogy az iratok állaga erőteljes romlásnak indult, és az angol nyelvű anyag katalogizálása szélesebb összefogást kíván. Szintén felmerült, hogy a könnyebb kutathatóság kedvéért az OSA Archivum honlapján – az 1956-os Digitális Archívum részeként – egy online gyűjtemény jöjjön létre az állomány teljes digitalizálásával. Az OSA 2008-2009 között digitalizálta a majd 30 000 oldalnyi papír alapú iratanyagot, a feldolgozó munka jelenlegi fázisában az online gyűjtemény fokozatosan válik elérhetővé 2009 végéig.
Első lépésben a Különbizottság által meghallgatott 111 tanú vallomásának angol (olykor francia) nyelvű jegyzőkönyveit és a kapcsolódó magnófelvételek rövid kivonatait olvashatja a közönség. A következő lépésben felkerülő nagyobb állomány tartalmazza az ENSZ Közgyűlése elé terjesztett Jelentést és annak vázlatait, beleértve a Bizottság levelezését a különböző kormányokkal, diplomáciai testületekkel és nem kormányzati szervezetekkel.
A bizottsági munka háttéranyagait alkotó nemzetközi és magyar sajtó-összefoglalók, jelentések, újságkivágások egy későbbi fázisban lesznek elérhetőek az online gyűjteményben, de valamennyi kutatható az OSZK Kézirattárában és az OSA Kutatótermében.
Az OSA Archivum 2009. október 22-én rendhagyó programmal várja a közelmúlt története iránt érdeklődő közönséget. A nap során szeretnék a lehető legkülönfélébb módon bemutatni az ENSZ magyar kérdéssel foglalkozó, 1957 januárjában létrehozott Különbizottságának munkáját és archív hagyatékát. A programok célja, hogy újfajta, olykor meghökkentő értelmezésekkel tegyék átélhetővé az általában unalmasnak és porosnak gondolt történeti forrásokat, legyenek azok iratok, hang- és filmfelvételek, vagy színpadi szövegkönyvek.
