A szakszervezetek bukásához vezetett a brit bányászsztrájk
2009. március 6. 10:46 MTI
Huszonöt éve, 1984. március 6-án kezdődött a brit bányászok egy évig tartó sztrájkja, amely vízválasztónak bizonyult a modern brit történelemben. A méretét, elhúzódását és hatását tekintve a világon példa nélkül álló munkabeszüntetés a bányászok vereségével zárult, s megtörte a brit szakszervezetek erejét.
Korábban
Az 1979-ben hivatalba lépett konzervatív Margaret Thatcher, Nagy-Britannia első női miniszterelnöke évek óta készült az erőpróbára a szénbányászokkal, akiknek sztrájkja 1974-ben megbuktatta Ted Heath kormányát. A költségvetésre súlyos teherként nehezedett a veszteséges bányák támogatása, így már 1981-ben tervbe vették 23 üzem bezárását. A sztrájkfenyegetés hatására a kabinet akkor visszakozott, de a Vaslady megkezdte a szénkészletek felhalmozását és az erőművek olajra átállítását, hogy az elkerülhetetlennek látszó sztrájk ne béníthassa meg az ország energiaellátását.
Thatcher asszony 1983-ban Ian MacGregort nevezte ki a Nemzeti Szénbányászati Tanács elnökének, ami hadüzenettel ért fel: az üzletember korábban a vasipart "szedte ráncba", igaz ennek ára a munkások felének elbocsátása volt. A másik oldalon a legerősebb brit szakszervezet, a Bányaipari Dolgozók Országos Szövetsége (NUM) állt, élén a heves, baloldali nézeteiről ismert Arthur Scargill-lel.
A kormány 1984 elején bejelentette, hogy több mint 20 gazdaságtalan bánya bezárását tervezi, ennek nyomán vadsztrájkok kezdődtek. 1984. március 5-én a Barnsley melletti Cortonwood bánya munkásai tiltakozásként kisétáltak a tárnákból, a következő nap sztrájkőrségek jelentek meg a yorkshire-i és nottinghamshire-i bányáknál, a munkabeszüntetésekhez a skót bányászok is csatlakoztak. Március 12-én Arthur Scargill bejelentette az országos sztrájkot, ekkorra a 187 ezer brit bányász fele tette le a szerszámot.
A munkabeszüntetés kiszélesedésére a kormány a rendőrség bevetésével reagált. Őszre az is kiderült, hogy a bányászok egyedül maradnak: a szakszervezeti unió (TUC) és a másik bányászszakszervezet nem állt melléjük, a sajtó ellenük tüzelte a közhangulatot, Scargillt szovjet és líbiai ügynöknek bélyegezték. Scargill elutasította a kompromisszumos megoldást, de őszre sok bányász és családjának anyagi helyzete vált nehézzé. Egyre többen döntöttek a munkafelvétel mellett, őket társaik gyáváknak, sztrájktörőknek minősítették. Összetűzések robbantak ki a dolgozó munkások és a sztrájkőrség között, ezeknek a rendőrség igyekezett elejét venni, de a sztrájk végén tíz halálesetet számoltak össze. Országos megrendülést váltott ki annak a taxisofőrnek a halála, akinek egy betontömböt dobtak az autójára, amikor egy bányászt vitt munkahelyére.
Karácsonyra a sztrájk kifulladt, a sztrájkalap kimerült, a sztrájkoló bányászoknak még a tüzelőre sem maradt pénzük. Március 3-án (majdnem egy évvel a munkabeszüntetés kezdete után) a NUM kis többséggel a sztrájk beszüntetése mellett döntött. A szimbolikus küzdelemben a konzervatív kormány győzött, és 1985 után felgyorsultak a bányabezárások.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- 10 tény a kávé történetéből 09:51
- Egy baráti konfliktus miatt veszítette el fülét Vincent van Gogh 08:20
- Aragóniai Beatrix személyében az egyik legelőkelőbb európai dinasztiából szerzett feleséget Mátyás király tegnap
- A korszakban sokakat megbotránkoztatott a Bethlen-Peyer paktum titkos záradéka tegnap
- Kegyetlen büntetést kapott XV. Lajos merénylője tegnap
- A szovjet atomprogram sikere késztette az amerikaiakat a hidrogénbomba kifejlesztésére tegnap
- Széchenyi István egy mozaikcsalád élén tegnap
- Hendrick Avercamp találkozása a kis jégkorszakkal tegnap