A soproni polgármester elmaradt párbaja

Lackner Kristóf pályafutása jól illusztrálja, hogy a rátermettség és a szakértelem sokat számított a soproni polgárok között. A férfit 1599-ben választották tanácstaggá, és már ebben a funkciójában is Pozsonyban, Prágában, Pécsben járt el, hogy Sopron városa kiváltságokban részesüljön.

1604-ben Tudós Társaságot hozott létre, majd 1613-ban választották először polgármesterré, nevéhez a városháza felújítása, a külvárosi falak építése, a belvárost körülvevő árkok kitisztíttatása köthető. A politika színpadán is megállta a helyét, hű maradt a császárhoz, amelynek következményeként a vallásszabadság és a borkereskedelem ügyében számos kiváltságot tudott kieszközölni. Természetesen az újabb kutatás felhívta a figyelmet arra, hogy ez nem egyedül a polgármester eredménye volt, munkáját a korszak városi elitje komolyan támogatta. Ugyanakkor mindent elmond Lackner eredményességéről, hogy egymás után hatszor választották meg polgármesternek. Népszerűségében azonban közrejátszott irodalmi munkássága is.

Lackner a saját magáról szóló önéletrajzot életrajznak álcázta. Szerzőként igyekezett megtartani a külső szemlélőre jellemző hozzáállást, de egy-egy izgalmas emlék felidézésének hatására egyes szám első személyre vált át. Tóth Gergely az alapos filológusra jellemző hozzáállással öt kérdésre kereste a választ. Hogyan került elő a kézirat? Honnan tudható biztosan, hogy Lackner a szerző, és akkor miért ír egyes szám harmadik személyben? Miért csak 1618-ig megy el az események leírásában? Tartalmaz-e újat eddigi ismereteinkhez képest? Felhasználták-e később adatait?

Bél Mátyás Sopron vármegye leírása című munkájában többször idéz egy bizonyos Lackner-életrajzot, amelyet közlése szerint Lackner „saját maga foglalt írásba”. Az iratra végül Bél Mátyás kéziratainak hagyatékában bukkantak rá, de ez sem az eredeti volt, hanem annak másolata. Bél valószínűleg megkapta a Vita eredeti példányát, majd azt – lemásoltatása után – visszajuttatta Sopronba. A cím, Vitae Christophori Lackneri, I. U. D. Hominis, brevis consignatio, nem sejteti, hogy önéletrajz lenne, ugyanakkor Tóth világosan tárja elénk azokat a bizonyítékokat, amelyek perdöntőek a probléma megoldásában.

A legfontosabb, hogy a Vita nyelvezete, stílusa, fordulatai tökéletesen összhangban vannak Lackner egyéb latin műveivel. Ebből az is világosan kiderül, hogy a polgármester latinsága eléggé szegényes, és bárhogy igyekezett, nem tudta elrejteni alapvető hiányosságait. A munka információgazdagsága is Lackner szerzősége mellett szól: egy külső életrajzíró számára számos motívum felidézése érdektelennek tűnhetett. Ráadásul Lackner időnként igen kritikus hangot üt meg saját magával szemben, ami más tollából eléggé elképzelhetetlen lett volna.

Lackner nem egyszerre írta a szöveget, ám az 1613-ig, polgármesterré választáság terjedő rész egyhuzamban készült el. A városi politikai karrier csúcsára érkező férfiú elérkezettnek látta az időt a visszatekintésre. 1613-tól pedig naplószerűen írta a művet, egészen 1618-ig. Tóth Gergely nagyon ügyes megoldással szolgál az első szám harmadik személy magyarázatául. Lackner 1611-ben a Soproni Nemes Tudósok Társasága előtt megemlékezett Bucher Jánosról. A beszédet teljesen úgy épült fel, mint a Vita, ez adhatta az ötletet, hogy saját magának tetteit is így foglalja írásba.

Elképzelhető, hogy Lackner majd róla megemlékezőknek akarta a dolgát megkönnyíteni, illetve saját utóéletének alapjairól kívánt gondoskodni. A mű váratlan lezárása ellenére sem tekinthető csonkának. A hirtelen befejezés több okkal magyarázható. Egyrészt 1619-ben már nem választották polgármesterré, másrészt 1619. november 30-án Sopron meghódolt Bethlen Gábornak, így a város hűtlen lett a császárhoz. A Bocskai ellen korábban fegyverrel harcoló Lackner számára mindez komoly törést jelenthetett.

A mű számos, eddig egyáltalán nem ismert adattal szolgál Lackner életéről és a korabeli eseményekről. Az első korszakot az ifjúsággal lehet fémjelezni, amelynek határa a belső tanácsosság elnyerésével (1599) húzható meg. A katonaság után kitanulta az aranyművességet, Lackner még az általa elkészített mesterremekeket is leírta. Pontos képet kaphatunk a tanulmányokról is. Az itáliai peregrináció az önéletrajz egyik legizgalmasabb része, Padovában számos élményben volt része. Itt kis híján egy skót lovaggal párbajozott, mert tanítványát Skóciába akarta csábítani, de ezt Lackner nem engedte, és a tanulók jelenlétében beszédet intézett a lovaghoz. Az információk alapján Tóth Gergely pontosan rekonstruálni tudta Lackner ifjú éveit.

Lacknert 1599-ben választották belső tanácsossá. Részleten ír az 1605-ös ostromról, a védelemből személyesen vette ki a részét, megölt egy ellenséget, s fejét lándzsára tűzte. Ezután karrierje gyorsan emelkedett, nem hallgatja el, hogy ellenségeket szerzett magának. Kitér az általa írt művekre is, de az önéletrajzban közölt lista nem tekinthető teljesnek. Lackner életében az 1613-as esztendő jelentette a fordulópontot, ekkor, április 24-én választották meg polgármesterré. Ebben a pozícióban mindig az vezérelte, hogy minél hatékonyabban tudjon tenni szeretett városáért.

Mozgalmas időszak következett: már augusztus 20-án fogadta a városon átutazó Forgách Ferenc bíboros érseket, új bástyát építtetett, és a második kapura kétfejű sast festetett fel. 1614-ben Lackner a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott, majd beválasztották a linzi országgyűlésre tartó magyar követségbe. Ez valóságos ugródeszka volt számára, ahol elmélyítette barátságát Napragi Demeter győri püspökkel. A későbbi évek eseményei egyértelműen arra utalnak, hogy Lackner sikeres volt a város élén, és ez büszkeséggel töltötte el. Még szerencse, hogy 1619-ben nem őt választották polgármesterré, mivel így nem neki kellett meghódolnia Bethlen előtt.

A kiadás során Tóth Gergely törekedett arra, hogy Lackner Kristóf önéletrajza szakszerű magyar fordításban kerüljön az olvasók elé. A bevezető tanulmány alapos, lényegre törő. A magyar és a latin szöveg párhuzamosan olvasható, a háttér megértéséhez szükséges ismeretek elsajátítását a gazdag jegyzetapparátus segíti.

Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza. Vitae Christophori Lackneri, I. U. D. Hominis, brevis consignatio. A szöveget gondozta és fordította, a jegyzeteket, a bevezető tanulmányt és a mutatókat készítette: Tóth Gergely. Sopron, 2008. Soproni Levéltár, 220 o., 2400 Ft. /Sopron Város Történeti Forrásai, C sorozat, 5. kötet/

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős