Monitorokkal okkupálták Boszniát

2006. november 2. 12:30

A nagyközönség a folyami hadviselésben használt monitorokkal a legtöbbször csak az amerikai polgárháború és a Tanácsköztársaság kapcsán szembesül. Balla Tibor a Hadtörténeti Közlemények 2005/4-es számában bemutatja, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje miért állította fel Európa első monitorjait, és azok miként estek át a tűzkeresztségen az 1877-1878-as harcokban.

A dunai birodalom folyami védelmét 1866-tól a haditengerészet látta el, így ők rendelték meg 1868. júniusában az Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Részvénytársaságtól a két monitort - írta Balla Tibor bevezetőjében. A két teljesen azonos monitort a híres osztrák festő, Anton Romako testvére tervezte, az építéshez 1870-ben, Pesten láttak hozzá, és mindez 425 ezer forintjába került a magyar költségvetésnek. A keresztelő a dualizmus szellemében történt, így az egyik osztrák, a másik pedig magyar nevet kapott. A MAROS-t 1871. áprilisában, a LEITHÁ-t 1871. májusában bocsátották vízre. A két hadihajót rövid gyakorlás után a következő évben szolgálatba állították, majd közel fél évszázadig szolgálták a Monarchiát. Az első éles bevetésre a boszniai okkupáció során került sor, ahol sok minden kiderült a kor legnépszerűbb folyami erődjéről.

"Monitor: neve az eredetileg 1861. amerikai polgárháború kitörésekor Erikson mérnök által az északi államfél részére épített hajónak, amely ama szerkezeténél fogva, hogy árboca nem volt és igy csak a gépezete által hajtatott, továbbá, hogy a hajótest maga alig látszott ki a vizből, két nehéz ágyúja pedig egy vértezett és forgatható toronyban volt elhelyezve, akkori időben nagyon feltünt. A M.-nak a jóval nagyobb Merimac nevü páncélfregattával való sikerült mérkőzése után oly hirneve lett, hogy a nagyobb tengeri haderővel rendelkező államok siettek új építések elrendelése által ezen rendszerü hajót maguknál is meghonosítani. Ilyen kis céltárgyat nyujtó, egy toronyban erős löveggel ellátott, többé-kevésbbé azonban csak a partok mentén használható hajókat általánosságban M. névvel illették. Az osztrák-magyar haditengerészetben jelenleg négy M. van, név szerint, Maros, Leitha, Körös, Szamos, mind a négy folyamhajó és a Dunán, Tiszán és a Száván járatos."
Forrás: Pallas Nagylexikona
A hadműveletek elején a hajókat okkersárgára festették, majd augusztusban indították el őket Bajáról Péterváradra. A hajók bevetése során mindvégig kardinális kérdés volt, hogy azok hol tudnak szenet és lőszert illetve ellátmányt vételezni. A kezdeti felderítések után elterelő hadműveletekre használták fel a monitorokat, amelyek korabeli lopakodókhoz hasonlóan jártak el a hadműveletekben. A két hajó a 13 hónapos okkupáció alatta Száván biztosította és védte az átkelő csapatokat. A monitorok a szárazföldi egységek támogatásában, felderítésben járőrözésben, hajózási akadályok eltávolításában és telepítésében jeleskedtek, illetve őrzésre és megfigyelésre használták azokat.

A hiededelmekkel ellentétben a hajótestek páncélzata nem védett minden ellen, így csak a kézifegyverek és a kisebb kaliberű lövedékek ellen óvta meg a bennlévőket. A hajók 50 méter hosszúak, 8 méter szélesek voltak, maximális sebességük folyásiránnyal haladva elérte a 20 km/h-át, működési hatótávolságuk 1100 km volt.
A hajók előnyei és célszerűsége mellett persze fény derült a hiányosságokra is, így kiderült, hogy a gyakori alacsony vízállás mellett nehézkesen lehet manőverezni velük, a toronylövegek nem válnak be minden helyzetben, a hajók túl sok szenet fogyasztanak és az alkatrészek hamar elhasználódnak. Ezen tapasztalatok birtokában a hajókat folyamatosan átépítették és fejlesztgették. A Dunaflottilla tagjaként szolgáló hajók ügye a közös hadügyben mondhatni magyar felségterület volt, hiszen azt magyar folyami bázisokról, többségében magyar személyzet irányította.

Forrás: Europahajo.hu

A Lajta mai formájában

1893-94-ben aztán átépítették őket, növelték a személyzet számát. Az első világháború kitörése után a szerbiai, romániai harcokban vetették be a monitorokat, majd 1918. áprilisában Budapesten az összeset leszerelték. Bár augusztusban elrendelték az újrafelfegyverzésüket, legközelebb a Tanácsköztársaság használta fel a hajókat. Előbb Komáromban vetették be a monitorokat, majd júniusban részt vettek a monitorlázadásban és Budapesten harcoltak. Az antant követelésére a hajók az év végén Bécsbe kerültek, ahol lebontották azokat. A Lajtát a magyar állam visszakapta, 1992-ig kotróhajóként használták. A felújított hajótest 1996 óta a Hadtörténeti Múzeum tulajdonában van.

Címkék
VII. Gödöllői Vadásznap - 2014. szeptember 21.

Játsszon!

Mi volt a haradzs?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma