Szlovák bérgyilkos szolgálta a miniszterelnöki hivatalt 1848-ban

A szlovákok aradi vértanúi

A tizenhárom mártirhalált halt tábornok fontos helyet foglal el a magyar nemzettudatban. Kevesen tudják azonban, hogy a szlovák nemzeti panteonban is állnak hozzájuk hasonló nemzeti hősök, akiket 1848-ban nemzetük szabadságáért harcolva az aradi vértanúkhoz hasonlóan kivégeztek, ám őket - a magyar hatóságok.

Ján Francisci, a szlovák felkelés egyik kapitánya

A szlovák történeti emlékezet 1848-at a nemzeti függetlenségért vivott első fegyveres küzdelemnek tekinti. 1848 nyarán néhány szlovák értelmiségi úgy döntött, hogy nemzeti sérelmeiket és követeléseiket már nem tudják az adott keretek között, tehát az országgyűlésben és a megyékben orvosolni. Ezért a szerbekhez és a horvátokhoz hasonlóan ők is a fegyveres fellépés mellett döntöttek. Kivülről kapott anyagi támogatással szeptember végén meginditották a hadműveleteket. Pozsonytól északra, a morva határon keresztül jöttek be, és a Kis-Kárpátoktól nyugatra eső területen, Miava környékén alakitották ki a szlovák felkelés bázisát. A felkelés katonai vezetője Jozef Miloslav Hurban volt, aki, mint evangélikus lelkész, gyújtó hatású beszédekkel próbálta meg a szlovák népet a felkelők zászlója alá hivni.

Ám a felkelők reményei ellenére a nép nem özönlött a táborba, nem sikerült megszólitani a szlovák paraszti, kisiparosi rétegeket. Számukra ugyanis az áprilisi törvények elegendő kedvezményt adtak, a modern szlovák nemzettudat pedig még csak kialakulóban volt, igy erre alapozva sem lehetett növelni a felkelők számát. A magyar katonai hatóságok és a helyi, nyitramegyei nemzetőrség a felkelés kezdete után 10 nappal, szeptember végén kiűzte a szlovák légiót az országhatáron túlra. Csupán néhányan maradtak ott, néhány fiatalember, akik túlságosan komolyanvették a nagypolitika jelszavait.

Egyikük a 25 éves Viliam Sulek, a szlovák felkelés vezetői által megalapitott Szlovák Nemzeti Tanács futára, hirvivője volt, másikuk Karol Holuby, egy evangélikus lelkész 20 éves fia. Ő nemrég fejezte be gimnáziumi tanulmányait, 1848 őszén pedig a felkelők élelmezéséért és toborzásáért felelt, tehát fontos szervező feladatot vállalt. Ezért nem csoda, hogy amikor a magyar hatóságok, pontosabban Jeszenák János nyitrai főispán és kormánybiztos az eset kivizsgálásához fogtak, számos, Holubyt és Suleket terhelő tanúvallomás született. Ezek nyomán, példát statuálandó halálos itélet hoztak, és Suleket 1848. október 20-án, Holubyt pedig 26-án kivégezték.

A két szerencsétlenül járt, hazaárulásért elitélt fiatalember ugyanakkor nem került annyira előkelő helyre a szlovák nemzeti panteonban, mint az aradi tizenhárom a magyarban. Igaz, haláluk után két évvel már szomorújáték született történetükből, ám komolyabban csak szaktörténészek (illetve szélsőséges, nacionalista szervezetek) érdeklődnek irántuk.

(Forrás: Daniel Rapant: Slovenské povstanie roku 1848-49. II/3. 68 -120. (a tanúvallomások dokumentumai); Gabriel Viktor: 1848-1849 legendája a szlovák történetírásban. Kalligram,Pozsony, 1999.)

Demmel József - Terra Recognita Alapítvány

1. A szlovák nemzeti mozgalom letörésére ajánlkoztak
2. A szlovákok aradi vértanúi