Antik lakoma időszerű fogásai az Ókorban
2005. augusztus 23. 11:00
Kárpáti András: Lyra a kereveten
A görög zenei nevelés és a lakomazene
Amikor Cicero a Tusculumi beszélgetésekben Róma kulturális példaképéről, a görög műveltségről ír, annak legfontosabb szimbólumaként a zenei nevelést említi: a rómaiak zenei műveletlenségének felemlegetése az a publicisztikai fogás, amellyel a leghatásosabban képes bemutatni a két kultúra közötti műveltségbeli távolságot. Ezáltal a zenéről alkotott görög felfogáshoz csatlakozik, mely szerint a műveltség elengedhetetlen része a zenében való jártasság. E jártasság bemutatásának legfontosabb helyszíne a görög világban a lakoma volt, ahol a résztvevők közösen is énekeltek, illetve nemes versengés keretében adhattak számot egyéni hangszeres- és énektudásukról.
A zenei tudás megszerzéséhez elméleti és gyakorlati képzésre is szükség volt, amely nemcsak Athénban, hanem több más görög városállamban - még Spártában is - részét képezte az iskolai tananyagnak. Nem véletlen, hogy a zenetanítás motívuma gyakori eleme a görög képzőművészeti és irodalmi alkotásoknak (például az ókomédiának). A zenének tulajdonított fontos szerep tükröződik a görög mitológia történeteiben (gondoljunk Apollónra, vagy a legendás dalnokra, Orpheuszra). Az 5-4. század során megjelenik a zene hatására, illetve a zenei nevelés fontosságára való elméleti-filozófiai reflexió is, Damón éthosz-elméletében és Platón munkásságában (Állam, Törvények).
A klasszikus kori görög világban a széles műveltség, a jó fellépés és a vitakészség mellett a zenei-előadóművészi képességek csillogtatása is hozzájárult azon erények köréhez, amelyekkel társadalmi sikert lehetett elérni - például egy lakomán. Sem korábban, sem később nem volt ez így; mind a homéroszi, mind a hellénisztikus korban elsősorban hivatásos előadók - kithara- és auloszjátékosok, táncosok, énekesek - szórakoztatták a lakomák közönségét. Volt azonban egy korszak, amikor a hangszernek még ott volt a helye a lakomázó kerevete mellett. Sőt, ha hihetünk Cicero beszámolójának, talán még a régi rómaiaktól sem állt egészen távol ez a szokás.
Kárpáti András cikke teljes terjedelmében az ÓKOR folyóirat 2005/3. számában olvasható
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Ferenc Józsefet is elkápráztatta a Lumière testvérek mozgóképelőadása 20:20
- Manstein tábornok terve vitte sikerre a Franciaország elleni német hadjáratot 18:05
- Sokáig tagadta a maffia létét az Egyesült Államokban az FBI legendás vezére 16:05
- Együttműködésről állapodott meg a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Batthyány Alapítvány 15:50
- A Rubik-kocka lesz a pécsi Zsolnay Fényvesztivál versenyének fő témája 15:05
- Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye is megtekinthető a PIM kiállításán 13:20
- Végrendeletében tiltotta meg Fred Astaire, hogy életéről film készüljön 11:20
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után 09:05