Kísérleti fegyver, földönkívüliek, vagy valami más támadt amerikai katonákra Koreában?

2018. szeptember 17. 15:11 Múlt-kor

Korábban

Egyéb magyarázatok?

A hidegháború korai éveiben gyakori volt a feltételezés, hogy ezek a tárgyak szovjet vagy kínai járművek lehettek, amelyek a nyugat számára ismeretlen technológiával működtek. Haines szerint ez az elmélet mára egyértelműen megdőlt. „Ha azok lettek volna” – mondja, „a későbbi háborúkban is építettek volna belőlük, mint például Vietnamban.” Az Edwards által leírt szovjet ufóészlelések hasonlóan valószínűtlenné teszik ezt az elméletet, ahogy a szinte lehetetlenül fejlett technológia jelenléte is, amely több beszámolóban előfordul. Wall például egyfajta védőpajzsról számolt be, amely néhány általa leadott lövés után aktiválódott, és lövedékei egyszerűen lepattantak a járműről.

Haines a maga részéről úgy gondolja, a koreai háború során megsűrűsödő észlelések arról árulkodhatnak, hogy valamit a világegyetemben különösen érdekel, hogy az emberi lények hogyan viselkednek a katonai akciók forgatagában. „Igen kreatívak szoktunk lenni, amikor a hadviselésről van szó” – mondja Haines, felsorolva a különféle tudományágakat és technológiákat, amelyek szóba jöhetnek egy katonai műveletben. „Ha érdekelne, hogyan visel hadat egy másik ország, vagy egy másik faj, igyekeznél információt gyűjteni arról, nem?” – hangja elhalványul. „Ez egy lehetséges magyarázat. Lehetnek mások is.”

De az ufóészlelések nagy többségéről – akár 80 százalékáról is – később bebizonyosodik, hogy teljesen hétköznapi jelenség, például felhő vagy ember alkotta légi jármű, nem pedig valami nem e világi. Wall esetében az, hogy pontosan mit látott aznap sosem lett döntően bizonyítva vagy cáfolva. Az ezredéhez tartozó más katonák tanúsága nélkül nehéz megmondani, vajon ők is ugyanazt a különös élményt élték-e át, még akkor is, ha bizonyítható, hogy rengetegen nagyon megbetegedtek.

Miért ilyen hosszan tartóak a hatások?

A háborút követő években Wall elvesztette a kapcsolatot ezredének tagjaival. Állítása szerint az általuk átéltek után megegyeztek, hogy nem írnak jelentést az esetről, „mert mindannyiunkat bezárnák, és azt hinnék, őrültek vagyunk” – mondta Timmermannak. Ami miatt később mégis felvállalta a történteket, az az eset hosszú távú utóhatásai voltak: állandósult testsúlycsökkenés – 80 kilogrammról 60-ra –, gyomorproblémák, és zavart, emlékezetvesztéses epizódok gyötörték, miután visszatért az Egyesült Államokba. 1969-ben, mindössze 42 évesen nyugdíjba vonult, mondta el lánya, Renae Denny. Édesapja 30 évet töltött munka nélkül, a háború utóhatásaival küszködve. „Akkoriban még nem tudták a nevét, de szerintem mondhatjuk, hogy a PTSD egy formája volt” – mondja. Az évek során apja újra és újra elmesélte különös ufóészlelésének történetét. „A történet mindig ugyanaz volt” – mondja Denny. „Sosem változott az évek során.” Voltak azonban más következmények is: Wallt rendkívüli módon megviselte a repülőgépek zaja, egy alkalommal pedig a földre lökte édesanyját és nővérét, miután ellenséges csapatoknak hitte őket. „Gondolom bevillanó emlékei lehettek” – mondja a lánya.

Wall ufóészlelésével kapcsolatos visszaemlékezései következetesek és élesek maradtak. Az azonban, hogy valóban megtörtént-e, amire emlékezett, nehezebben bizonyítható. A harc körülményei szinte elviselhetetlenül stresszesek voltak, és teljes mértékben lehetséges, hogy valamiféle hallucinációt élt át, amelyet az állandó életveszély-érzés okozhatott. Lehetett akár lázas delirium terméke is: még az emelkedett fehérvérsejt-szám is, amely meglepte a katonaorvosokat és Haines-t, lehetett több olyan bakteriális fertőzés következménye is, amely dizentériát okoz – és akár hallucinációkat is. Egy Haines által készített későbbi interjúban Wall elmondta, mintegy 25 másik katonával is beszélt az általa látottakról – később azonban egyikőjük sem vállalta fel, illetve nem lehetett megtalálni.

2002-ben brit kutatók kimutatták az ufóészlelések és a hidegháborús tömeghisztéria közti összefüggést – és azt, hogy az észlelések száma meredeken visszaesett, ahogy a radartechnológia fejlődött. „Ez nem lehet véletlen egybeesés” – mondta el David Clarke kutató a Guardian című lapnak. „Azok a korai megerősítések csupán a primitív radarrendszerek termékei. A Haines által összegyűjtött egész sor ufóészlelés közül sok lehetett e kettős fenyegetés eredménye: a potenciálisan világpusztító háború árnyéka, és a katonaélet elképesztő nyomása.

Wall olyan tapasztalatokkal tért vissza Koreából, amelyek 1999-es haláláig tartó sebeket okoztak neki. Ahogy Denny elmeséli, édesapja egy alkalommal az éjszakai vaksötétben kelt át sikeresen egy aknamezőn, végig imádkozva menet közben. Mások, akik ugyanerre az útra vállalkoztak, nem voltak ilyen szerencsések. „Amikor elment [a háborúba], vidám és jó kedélyű volt, teljesen más, mint amikor visszajött.” Hogy az ufóészlelések, amelyekről Wall és annyian mások is beszámoltak, e személyiség-megváltoztató trauma eredményei voltak-e, vagy olyan dolog hatásai, amely sokkal nagyobb léptékű vizsgálatot igényelne, továbbra is rejtély.

előző oldal 2 / 2