Vakmerő nő a frontvonalban: fényképezőgép, bozótkalap és gyöngy fülbevaló
2020. szeptember 20. 08:28 Múlt-kor
Korábban
A beteljesedő „kívánság”
Dickeyt a legtöbben már messziről felismerték jellegzetes terepviseletéről: a zöld vagy terepszínű katonai egyenruha és az ötvenes-hatvanas években divatos vastag keretes szemüveg mellé ausztrál bozótkalapot, valamint gyöngy fülbevalót viselt. Utóbbi részben arra szolgált, nehogy összetévesszék egy tengerészgyalogossal, részben pedig ezzel is kihangsúlyozhatta: nőként van jelen egy alapvetően férfiak uralta területen.
„Azt akarta ezzel kifejezni, hogy ő nő, mégpedig egy olyan helyen, ahol senki sem számít arra, hogy nőkkel találkozik” – mondta Ron Chapelle, Dickey mostohafia. Sohasem kért azonban különleges elbánást pusztán azért, mert nő volt, és ennek megfelelően a legtöbben úgy kezelték, mintha az alakulat tagja lenne.
Miközben az 1960-as évek közepén megjelentek a háborúellenes mozgalmak az Egyesült Államokban, Dickey az amerikai hadsereg erőteljesebb vietnámi jelenléte mellett foglalt állást, és nyíltan bírálta az amerikai külpolitikát.
1965 őszén – Wallace M. Greene tábornok közbelépésének köszönhetően, aki elintézte, hogy kritikus hangvétele ellenére engedélyt kapjon – visszatért Vietnámba. Nem sokkal ismételt délkelet-ázsiai útja előtt nyilatkozta, hogy azt szeretné, ha meghal, akkor az a tengerészgyalogosokkal folytatott járőrözés közben történjen. Néhány nappal később pontosan ez következett be.
1965. november 4-én éppen egy járőröző szakaszt kísért Chu Laitól 16 kilométerre délre, amikor az előtte haladó tiszt működésbe hozott egy jól álcázott botlódrótos robbanócsapdát.
Többen is megsérültek, Dickeynek egy repeszdarab a nyaki ütőerét szakította át. Az életét már nem tudták megmenteni. Az utolsó, megrázó képet a vérbe fagyva fekvő Chapelle-ről kollégája, Henri Huet (aki 6 évvel később maga is a háborúban halt meg) készítette.
Dickey volt az első amerikai női háborús tudósító, aki harc közben vesztette életét, s ő volt az első női haditudósító, aki nem élte túl a vietnámi háborút. Hamvait szülővárosában, Milwaukeeban helyezték örök nyugalomra.
Halála nem csak katonai és újságírói körökben jelentett megrázkódtatást, temetésére a National Geographic és a National Observer is küldött riportereket. Bár rövid életet élt, több mint két évtizedes munkássága rendkívüli pályafutást eredményezett.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2011
- Az örökség
- Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
- A közös kód
- Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
- A Délvidék megszállása 1941-ben
- Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
- A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
- Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt
- A millenniumi ünnepségek alkalmából avatták fel a Vaskapu-csatornát tegnap
- Kiharcolták a szabad elvonulást a komáromi erődrendszert védő honvédek tegnap
- Báthory Istvánt ma is az egyik legnagyobb királyukként tisztelik a lengyelek tegnap
- Az első vasútvonal megnyitásában sokan ördögi fenyegetést láttak tegnap
- II. Mátyás dukátjára is licitálni lehet a Nudelman Numizmatika idei érmeaukcióján tegnap
- Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg tegnap
- A nevettetés és az önirónia nagymestere volt Kabos László 2024.09.26.
- Utasszállítóból lett hadihajó az óceán királynője, a Queen Mary 2024.09.26.