Újra állni fog az ókori világ hét csodájának egyike

2015. november 2. 19:27

URL: http://mult-kor.hu/ujra-allni-fog-az-okori-vilag-het-csodajanak-egyike-20151103

Tizenkét év építés után i. e. 280-ra készült el az ókori világ egyik legmonumentálisabb épülete, a rodoszi kolosszus. A ciprusi uralkodó felett aratott győzelem emlékére állítatott, több mint 30 méter magas Héliosz-szobor i. e. 226-ban egy földrengés következtében dőlt össze, rögtön újjá akarták építeni, ám a delphoi jósnő lebeszélte őket ötletükről. Most – nem törődve a 2200 éves intelemmel – spanyol, német, angol és olasz tudósok ismét fel akarják építeni az ókori csodát.

Rodoszi kolosszus

Az ókori világ hét csodája, a gízai Kheopsz-piramis, a halikarnasszoszi mauzóleum, az epheszoszi Artemisz-templom, Szemiramisz függőkertje, Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra, a rodoszi kolosszus és a pharoszi (alexandriai) világítótorony közül ma már csak az egyiptomi piramis áll, a többi nem tudott ellenállni az idő vasfogának. Spanyol, német, angol, valamint olasz kutatók most azt vették a fejükbe, hogy újjáépítenék Rodosz ókori kikötőjében álló kolosszust.

I. e. 304-ben I. Antigonosz Monophthalmosz makedón király, Nagy Sándor egyik hadvezére, a diadokhoszok háborújának egyik jelentős alakja nagy sereggel támadta meg a távoli Egyiptommal szövetségben álló Rodosz szigetét. A félszemű azonban vereséget szenvedett, ugyanis a Ptolemaioszok hajóhada időben érkezett meg, és avatkozott csatába. A sziget hálás népe egy monumentális szoborral akart kedveskedni patrónusának, Héliosznak.

Az építése i. e. 292-ben kezdődött, s 12 éven át elhúzódott. Az építőmester, Kharész egy vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vontak be. A belső szerkezet kialakítása után a művet egy földhányással vették körbe, hogy a félig kész szoborra ráhelyezhessék a bronzból készült fémlapokat. A szobor belsejét kövekkel tömték meg, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak, ugyanis a kolosszus hullámtörőként is szolgált. A szobrot egy 18 méter magas, kör alakú vagy nyolcszögletű alapzaton állt. A források szerint a város tenger felőli bejáratánál kapott helyet, az egyik lábával az egyik parton, a másikkal a másikon. A szobor építésénél – a feljegyzésekből tudjuk – 15 tonna bronzot és 9 tonna vasat használtak fel. Rodosz büszkesége azonban csupán 54 éven állt fenn.

I. e. 226-ban egy földrengés hatására a szobor az egyik térdénél meghasadt, és belebukott a tengerbe. A természeti katasztrófát nem csupán a kolosszus sínylette meg, Rodosz lakóépületeiben is jelentős kár keletkezett. III. Ptolemaiosz egyiptomi király felajánlotta, hogy állja az újjáépítési költségeket, azonban a delphoi jósnő intelme miatt a rodosziak megijedtek, hogy a napisten esetleg megharagudott rájuk, így nem merték újjáépíteni. A szobor maradványai évszázadokon át a helyükön maradtak, s az utazók beszámolói alapján még törött állapotukban is lenyűgöző látványt nyújtottak. 653-ban, amikor az arabok meghódították Rodosz szigetét, a kolosszus megmaradt részeit eladták egy edesszai zsidónak, aki a monda szerint a bronz részeit 900 tevén szállította el.

A fiatal tudósok által megálmodott mostani, igencsak monumentális tervet mind a görög állam, mind Rodosz szigetének vezetése örömmel fogadta, hiszen maga az építkezés új munkahelyeket teremtene, valamint a várakozások szerint a turizmus volumenét is jelentősen megnövelné egy „ókori csoda”. A 21. századi technikával megépülő szobor gyakorlatilag egy múzeummal egybekötött világítótorony lenne, ahol azokat az ókori görög ritkaságokat állítanák ki, amelyek a Görögországra igencsak jellemző múzeumi helyhiány miatt a raktárakban porosodnak. A tervek szerint az eredeti szoborhoz képest ötször magasabb lenne az új Héliosz-kolosszus, a fényét pedig 50 kilométerről is látnák.

Tanulva az ősök hibáiból, a szobor a tervek szerint földrengésbiztos lesz, valamint az erős széllökéseknek is ellent fog állni. Külső felületein nagyméretű napelemek kapnának helyet, amelyek segítségével a napisten a Nap energiáját felhasználva önmagának termelné az áramot.