Temetkezési dísznek készültek a Silla királyság aranykoronái

2026. június 9. 07:19

A párizsi Guimet Múzeum közelmúltban megnyílt kiállítása nyomán a nemzetközi szakértők újraértékelték az ókori koreai Silla királyság páratlan aranykoronáit. A Kr. u. 5. és 6. századból származó, szibériai sámánisztikus és selyemúti mediterrán hatásokat egyaránt tükröző leletegyüttes a korszak temetkezési szokásainak és az eurázsiai kereskedelmi hálózatoknak a kiterjedtségét bizonyítja.

Temetkezési dísznek készültek a Silla királyság aranykoronái

Korábban

A Silla királyság (Kr. e. 57 – Kr. u. 935) egykori fővárosában, a ma az UNESCO világörökségi listáján szereplő Kjongdzsuban feltárt királysírok egyedi építészeti megoldásainak köszönhetően maradtak érintetlenek az utókor számára. A szomszédos Pekcse és Kogurjo államok temetkezési szokásaival ellentétben a Silla uralkodóit mély, fával bélelt gödrökbe temették, amelyeket hatalmas kőtömbökkel, majd több tonna földdel fedtek be.

A bevezető folyosók hiánya és a kövek súlya áthatolhatatlanná tette a kamrákat a sírrablók számára. Ennek az építészeti védelemnek köszönhető, hogy az 1921-ben megindult modern ásatások során a régészek szinte hiánytalanul tárták fel a több mint 40 ezer tárgyból álló sírmellékleteket, köztük a hat darab, tiszta aranyból készült koronát.

Az elemzés rámutat, hogy az 5. századi ötvösművészek által készített fejékek rendkívüli törékenységük miatt feltehetően soha nem szolgáltak mindennapi viseletként, azokat kizárólag temetkezési célokra, a túlvilági út kísérőjeként alkották meg. A koronák nem öntési eljárással készültek, hanem precízen kivágott aranylemezek, drótok és úgynevezett „gogok” (jádefüggők) hideg illesztésével. A diadémok formavilága – a fára és szarvasagancsra emlékeztető nyúlványok – a szibériai és iráni sámánizmus „világfa” koncepciójához, valamint a rénszarvasok rituális tiszteletéhez köthető, ami az uralkodó napisten-szimbólumként való tiszteletét erősítette.

A szibériai hatások mellett a leletanyag az ókori világ kiterjedt globális kapcsolatait is bizonyítja, párhuzamot mutatva az eurázsiai sztyeppék szkíta és iráni népeinek művészetével. A sírokban talált mintegy 20 ezer kék színű indiai-óceáni térségből származó gyöngy, valamint a mediterrán eredetű üvegtárgyak jelenléte igazolja, hogy Silla a Selyemút révén intenzív kereskedelmi kapcsolatot ápolt Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel is.

A gazdag aranyleletek korszaka azonban viszonylag rövid ideig tartott a félszigeten. Miután Pophung király 528-ban államvallássá tette a buddhizmust, a halottak értékes tárgyakkal való eltemetésének gyakorlata fokozatosan háttérbe szorult, majd a 6. század végére teljesen meg is szűnt.

A jelenleg a szöuli és a kjongdzsui nemzeti múzeumokban őrzött, dél-koreai nemzeti kincsnek nyilvánított leletek így a térség történetének egy szűk, ám régészeti szempontból annál jelentősebb évszázadát dokumentálják.