Sir George Everest nem akarta, hogy róla nevezzék el a világ legmagasabb csúcsát
2020. július 4. 13:49 Múlt-kor
Bár az 1790. július 4-én született Sir George Everest India feltérképezőjeként szerzett elévülhetetlen érdemeket, neve mégsem ezért maradt fenn az utókor számára. Hiába ellenezte, munkája elismeréseképpen végül elnevezték róla a világ legmagasabb hegyét, a tibetiek által Csomolungmának nevezett Mount Everestet.
Korábban
A jómódú családba született George Everest Londonban töltötte gyermekéveit, majd katonai neveltetését követően 16 évesen a Kelet-indiai Társaságnak dolgozva kezdte meg karrierjét Indiában. Az ifjú tüzértisztnek nagyon jó érzéke volt a matematikához, így amikor a britek megszállták Jávát, Everest megkapta a sziget feltérképezésének komoly kihívást jelentő feladatát, amelyet 1814 és 1816 között végzett el.
Sikeres munkájának köszönhetően 1818-tól részt vehetett a brit korona ékkövének tekintett India feltérképezésében is. A britek úgy számoltak, öt év alatt befejezhetik az 1802-ben startolt felmérést, ám a szubkontinens végül túl nagy falatnak bizonyult: a munka negyven évig tartott. Nem csoda, hiszen India déli csúcsában elhelyezkedő Comorin-foktól egészen a 2400 kilométerre északra fekvő Nepálig kellett a lehető legpontosabban háromszögeléssel feltérképezni egy óriási területet.
Everest 1823-ban felettese, William Lambton halála után vehette át főfelügyelőként a projekt irányítását, majd 1830-tól pedig India főtérképészeként a földmérőket irányíthatta. Everestnek gyakran nehéz terep és változó éghajlati viszonyok közt kellett dolgoznia. A munka pedig áldozatokkal is járt.
Everest egy sor betegséget elkapott, többek közt a tífuszt, a májgyulladást, az agyon és a gerincvelőn kívüli idegek megbetegedésével járó perifériális neuropátiát, nem beszélve a szintén idegrendszeri problémákat, apátiát, valamint depressziót okozó higanymérgezésről. A főtérképész ugyanis, hogy kezelje az európai ember számára szokatlan klimatikus és környezeti viszonyok következtében kialakult betegségeit, higanyt fogyasztott, amelyre akkoriban – tévesen – gyógyszerként tekintettek.
A sorozatos nyavalyák ellenére fáradhatatlanul és lelkiismeretesen dolgozott, végezte a bonyolult számításokat és számtalan újítással járult hozzá a gigantikus munka sikeréhez, így például Indiában felállított egy műhelyt a geodéziai mérőműszerek javítása céljából, ennek köszönhetően nem kellett azokat állandóan visszaküldeni Angliába, amivel rengeteg időt sikerült spórolni.
Erőfeszítéseit a tudományos életben is elismerték, 1827-ben ugyanis beválasztották a neves angliai tudományos társulat, a Royal Society tagjai közé. Munkáját betegsége miatt nem tudta maradéktalanul véghezvinni, így az irányítást tanítványa, Andrew Scott Waugh vette át és a méréseket, amelyek végpontja az észak-indiai Kalianpurban volt, ő fejezte be 1841-ben.
Andrew Scott Waugh tekintete ezt követően a Himalája hófödte csúcsaira szegeződött. A föld legmagasabb pontjára azonban nem ő, hanem a Bengáliából származó indiai matematikus, Radhanath Sikdar akadt rá 1852-ben. Sikdar és csapata a Himalája XV. csúcsát 8839,2 méter magasnak számolta. Waugh az információk birtokában számolni kezdett és 1856-ban megerősítette indiai kollégája által kapott adatokat.
Waugh mestere utáni tiszteletből a XV-ös csúcsot Mount Everestre akarta elkeresztelni, de Everest, aki sohasem látta azt a csúcsot, ellene volt az elnevezésnek. Az eredményei miatt lovaggá ütött öreg földmérő egyébként azzal érvelt, hogy családneve hindi nyelven nem leírható, és a bennszülötteknek nehezek kiejthető. A Brit Királyi Földrajzi Társaságot azonban nem érdekelték Sir George Everest kifogásai, mert 1865-ben végül elfogadták Waugh javaslatát és Mount Everestre keresztelték a Csomolungmát.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- A gyógynövényektől a penészen át a higiénikus sebellátásig 09:05
- Tiltott szernek számít az agárversenyeken a népszerű potencianövelő tegnap
- Visszautasította a nemesi címet a szerénységéről híres Röntgen tegnap
- Bordélyház is szolgált az amiens-i német börtön foglyainak menedékéül tegnap
- Idén Jon Fosse adta át a színházi világnap nemzetközi üzenetét tegnap
- Újra láthatóak lesznek barnamedvék a Fővárosi Állatkertben tegnap
- Eltúlozták a beszámolók Amerika egyik elhíresült bűnesetét tegnap
- Ginsberg példaképe lett az erkölcstelen verseket fabrikáló Whitman 2024.03.26.