2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

Rejtélyes pusztulásuk előtt éveket tölthettek a jég fogságában a Franklin-expedíció tagjai

2022. május 8. 09:07 Múlt-kor

Keresés a sarkkörön túl

Franklinékről az elkövetkező két évben nem érkezett hír. Ez önmagában még nem jelentett gondot, mivel a hajókat jelentős mennyiségű konzervvel látták el, és az addig szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy egy-egy vállalkozás akár több évig is eltarthat.

1848-tól azonban Franklin felesége, felhasználva férje korábban szerzett hírnevét, sürgetni kezdte parlamenti képviselők és a brit sajtó bevonásával, hogy mentőexpedíció induljon. Annak ellenére, hogy az admiralitás ennek nem látta okát, végül húszezer font jutalmat ajánlott fel a megtalálóknak, és három keresőcsapatot indított el.

Az egyiket John Richardson és John Rae vezette, és a MacKenzie-folyón lefelé keresték Franklinéket. James Clark Ross pedig a tenger felől, a Lancaster-szoroson keresztül hajózott be az expedíció nyomát kutatva.

1850-ben már tizenegy brit és két amerikai hajó kutatta a nyomokat a kanadai sarkvidéken. A Beechey-sziget keleti részén ekkor találtak három sírt, amelyekről úgy vélték, a Franklin-expedícióhoz tartozók nyugszanak bennük, továbbá egy esetleges átteleléshez tartozó nyomok is előkerültek, ám semmilyen további támpont arról, hogy az eltűntek merre mehettek tovább.

1852-ben Edward Belcher kapitányt küldték ki a britek öt hajóval, nemcsak Franklin, hanem a keresésére küldött két másik expedíció megtalálására is. Sikeresen rábukkantak a keletről próbálkozó, Robert McClure által vezetett csapatra, akik a hideg fogságába esve átteleltek. Végül Belcher csapatát is markába fogta a zord idő, ám 1854-ben sikerült mindannyiuknak kijutni, de négy hajót hátra kellett hagyniuk.

Belchert emiatt hadbíróság elé állították, ám végül felmentették. McClure, aki szintén kelet felől hatolt be a kanadai sarkvidékre, elsőnek bizonyította, hogy az északnyugati átjáró elvileg végighajózható.

1854-ben fordulat következett be a Franklin-rejtélyben. John Rae a Hudson-öböl Társaság megbízásából a Boothia-félsziget és a Vilmos király-sziget környékét derítette fel. Ekkor találkozott olyan inuitokkal, akik elmesélték neki, hogy körülbelül 35-40 fehér ember halt meg a Back-folyó torkolatánál. Azt is hozzátették, hogy az ottaniak kannibalizmusra kényszerültek. Bizonyítékként a hajókról származó tárgyakat mutattak, Franklin, Crozier és Fitzjames ezüst villáit és kanalait, amelyeket megvettek tőlük.

Rae beszámolt minderről az admiralitásnak, és a sajtóba is kiszivárgott a botrányos hír, amelyet Franklin felesége felháborodottan visszautasított. Az expedíció tagjait végül 1854. március 31-én halottnak nyilvánították.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. nyár: Mesebeli menyegzők
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Sir John FranklinAz északnyugati átjáró feltételezett helye egy 18. századi térképen
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár