Ősi áldozati szertartásról mesélhet a lefejezett középkorú nő koponyája

A koponyára egy Roger Evans nevű férfi talált rá kutyasétáltatás közben a Somersetben található Sowy folyó mentén, Newtown közelében. A Sowy csak nevében folyó, valójában egy mesterséges vízelvezető képződmény, amelyet az 1960-as nagy árvizet követően hoztak létre. Miután megtalálták a koponyát, lejjebb eresztették a Sowy vízszintjét, hogy kiderüljön, vannak-e további maradványok is a csatornában, ám a szakemberek nem találtak emberi csontokat. Faoszlopokat azonban igen, amelyek arra utalnak, hogy egykor egy sétányszerűséget alakíthattak ki a területen. Jelenleg is vizsgálják, a faoszlopok milyen idősek lehetnek. A koponya elemzését követően a vízszintet, a faoszlopok és egyéb régészeti leletek védelme érdekében meghozott intézkedésként, megemelték.

A nemrég megtalált koponya Kr. e. 380 és 190 között élt tulajdonosa a régészek szerint halálakor több mint 45 éves lehetett, és a bizonyítékok alapján mai mércével mérve igen nehéz életet élt. Súlyos fogínybetegségben szenvedett, néhány fogát elvesztette, és a többi sem volt tökéletes állapotban, az állkapocsnál pedig krónikus ízületi gyulladás nyomai is megfigyelhetők voltak. A felfedezésről, valamint a koponya megtalálása óta lefolytatott vizsgálatokról kiadott közleményben az áll, hogy a vágásnyomok alapján megállapítható, a nő fejét halálakor, vagy nem sokkal azt követően szakították el a testétől. 

Nem ritka, hogy a kutatók levágott vaskori fejeket találnak, az azonban igen, hogy a maradványokra lápos területen, egy faszerkezet mellett bukkannak rá, ahová vélhetően szándékosan szállították a fejet. Ezen körülmények áldozati fejalánlásra utalhatnak – véli a közleményt kiadó South West Heritage Trust régésze, Richard Brunning. A szakértők a nő többi testrészét nem találták meg. Mint azonban Brunning hozzátette, a vaskorban a koponyák iránt jóval nagyobb érdeklődés mutatkozott, mint más testrészek iránt.

A kutató elmondta, számos levágott fejet találtak már vizes környezetben, ami arra utal, szakrális helyek lehettek. Közel tíz évvel ezelőtt Yorkban, hasonló környezetben például egy másik vaskori koponyát is találtak (épségben megmaradt agyszövetmaradványokkal egyetemben), amelyről szintén úgy gondolják, áldozati szertartás állhat a háttérben. Emberi maradványok tekintetében az egyik legjobb vizes közeg a láp, ahonnan különösen jó állapotban megőrződött múmiák kerülnek elő, mint például az ún. lindow-i férfi.

Nem kizárt, hogy a lefejezési szertartás a középkorú nő esetében kapcsolatba hozható a feltételezések szerint a vaskor idején fennállt kelta „fejkultusszal”, ekkoriban ugyanis sokan úgy vélték, a lélek a koponyában található. A Brit-szigeteken élő harcosok a legyőzött ellenséges katonák fejeit sok esetben trófeaként vitték haza a csatamezőről, és a levágott fejek a korabeli művészi ábrázolásokon is gyakran jelentek meg. A kelták szentélyeik bejáratánál is gyakran állítottak ki koponyákat, sőt, olykor még házuk ajtajára is kitűzték az ellenség levágott fejét (legalábbis Szicíliai Diodórosz szerint, akinek művei persze kellő kritikával kezelendők).

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült