Nyolc meghökkentő sport a téli olimpiák történetéből

Két- és négylábúak

1. Síjöring

Nem minden sportoló érkezett két lábon a téli olimpiára. A svájci St. Moritz-ban rendezett 1928-as olimpián lovak is részt vettek: az alpesi pihenőhely befagyott tava a síjöring bemutatóversenyének adott helyet. A sport leginkább havon folytatott vízisíeléshez hasonlít, csak itt ló, kutya vagy más állat húzza a síelőket.

Skandináviában, ahonnan származik, fuvarozásra és katonai üzenetek továbbítására használták (a szó a norvég skikjøringből származik, ami szó szerint „sívezetést” jelent). A síjöring egyetlen olimpiai szereplésén hét olasz és svájci versenyző ragadta meg a fából készült lószerszámokhoz erősített kantárszárakat. Bár többször nem bukkant fel az olimpián, a különleges sport továbbra is jelen van Skandináviában, Svájcban és Amerika nyugati részén.

2. Szánhúzás

Patás kollégáik nyomában járva az 1932-es Lake Placid-i olimpián kutyák mérkőztek meg szánhúzóversenyekben. A szánhúzás a klondike-i aranyláz idején terjedt el széles körben Észak-Amerikában, és az 1932-es versenyzők mindegyike az Egyesült Államokból vagy Kanadából érkezett. Köztük volt Eva Seeley, az egyetlen nő az olimpián, aki nem korcsolyázásban versenyzett, illetve az 55 éves Leonhard Seppala, az 1925-ös szérumfutam hőse, amely egy diftériajárvány megakadályozására szállított ellenszérumot az alaszkai Nome-ba a tél közepén. A versenyzők hét kutyából álló fogatokkal teljesítették a 25 kilométeres távot két egymást követő napon. Mindkét nap a kanadai Emil St. Goddard volt a leggyorsabb, majdnem nyolc perccel rövidebb összidőt futva Seppalánál.

3. Síbalett

A műkorcsolya síváltozataként is jellemzett síbalett az 1988-as calgaryi téli olimpián mutatkozott be a síakrobatika két másik ágával, az ugrással és a mogullal (vagy buckával) együtt. Síbotjaik segítségével hat nő és tizenkét férfi mutatott be akrobatikus gyakorlatba szervezett forgásokat, ugrásokat és táncmozdulatokat egy futballpályányi síterepen – mégpedig zenére, ami a Beach Boys California Girlsétől Beethoven 5. szimfóniájáig terjedt. A bírák értékelési szempontjai között a gyakorlat nehézsége és a koreográfia minősége is szerepelt. A síbalett 1992-ben is visszatért bemutató sportágként; a mogulban ekkor már érmekért zajlott a verseny, az ugrás két évvel később nyert el ezt a státuszt, de a síbalettnek ez volt az utolsó szereplése. Az olimpiai visszautasítás után a Nemzetközi Síszövetség 1999-ben rendezte az utolsó síbalett-bajnokságot.

4. Gyorssí

A gyorssí 1992-es, egyetlen olimpiai szereplésekor nem igényelt túl sok előzetes magyarázatot – illően egy olyan sporthoz, ahol minden a sebességről szól. A franciaországi Albertville-ben rendezett játékokon a versenyzők egy hegytetőről indultak, egyenes vonalban száguldottak le egy 59 fokos lejtőn, hogy a lehető legmagasabb sebességet érjék el a 100 méter hosszú mérési zónában. Futurisztikus, áramvonalas sisakokban, gumiruhákban, különlegesen kialakított síléceiken a sportolók rendszeresen 200 km/h-t meghaladó sebességeket értek el, fehér csóvát húzva maguk után. A francia Michael Prufer és a finn Tarja Mulari is megdöntötték saját világrekordjukat; előbbi 228,5 km/h-val a férfiak, utóbbi 219 km/h-val a nők versenyét nyerte meg. Az eseményre a döntő reggelén történt halálos baleset vetett árnyékot: a 27 éves svájci Nicolas Bochatay egy edzőfutam során egy hómarógépnek ütközött, és belehalt belső sérüléseibe.

1. Két- és négylábúak
2. Katonák és korongok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek