Nem rohantak fegyvert ragadni a hazafiak a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után
2016. július 4. 11:02
URL: https://mult-kor.hu/nem-rohantak-fegyvert-ragadni-a-hazafiak-a-fuggetlensegi-nyilatkozat-elfogadasa-utan-20160704
Kétszáznegyven éve, 1776. július 4-én fogadta el a tizenkét brit gyarmat képviselőiből összeült Kontinentális Kongresszus a Függetlenségi Nyilatkozatot, ezzel létrejött az Amerikai Egyesült Államok. A képviselők által szignált, pergamenre írt példányt 1952 óta a washingtoni országos levéltárban őrzik.
Háború és függetlenség
Az első európaiak a 16. század elején léptek Észak-Amerika földjére, s a következő időszakban egyre nagyobb számban mentek oda. Ezzel párhuzamosan az őslakos indiánok élettere és száma gyorsan fogyatkozott, nemcsak a földfoglalások miatt, hanem azért is, mert a behurcolt járványok megtizedelték őket. A spanyolok Floridában és a Mexikótól északra eső területeken vetették meg lábukat, a Mississippitől nyugatra eső területek a 18. században az ő birtokukban maradtak.
Az angolok 1607-ben hozták létre első gyarmatukat, Virginiát, és 1620-ban a Mayflower hajóval érkeztek az első puritánok, akik 1630-ban megalapították Bostont. A Nagy-tavaktól a Mississippi torkolatáig fekvő területet a franciák vették birtokukba, ők alapították New Orleanst 1718-ban. Franciaország és Anglia csaknem száz éven át küzdött az Észak-Amerika feletti egyeduralomért. A spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke 1713-ban Új-Skóciát és Új-Fundlandot az angoloknak ítélte, majd az 1763-ban aláírt párizsi béke nekik jutatta valamennyi francia területet, Kanadával együtt.
Az 1730-as évekre Amerikában tizenhárom angol gyarmat jött létre: Massachusetts, New Hampshire, Connecticut, Rhode Island, New York, Pennsylvania, New Jersey, Delaware, Maryland, Virginia, Észak-Karolina, Dél-Karolina és Georgia. A gyarmatokat a királyt képviselő kormányzók irányították, saját törvényeik, közigazgatásuk volt, de a brit parlament által hozott törvények is vonatkoztak rájuk. Az anyaország és a gyarmatok viszonya akkor mérgesedett el, amikor III. György a hétéves háború miatti tetemes államadósság terhét a kolóniákra akarta hárítani. Új adókat, vámokat vezettek be, a felvevőpiacnak tekintett gyarmatok éledező iparát törvényekkel igyekeztek korlátozni.
A gyarmatok sérelmezték, hogy a rájuk kivetett adók megszavazásánál nem lehettek jelen a londoni parlamentben, és ennek hangot is adtak: "Nincs adózás képviselet nélkül." Az egyre súlyosabb viszályban fordulópontot hozott, amikor 1773. december 16-án a bostoni kikötőben mohikánnak öltözött telepesek lerohanták és a tengerbe dobálták a rendkívül magas adóval sújtott angol teaszállítmányt. A "bostoni teadélután" után néhány hónappal összeült az első Kontinentális Kongresszus, amelyen a kolóniák képviselői autonómiát és parlamenti képviseletet kértek, bojkottot hirdettek a brit árukra, megtagadták az adók és illetékek fizetését. A britek ezt lázadásnak minősítették, és csapatokat küldtek a telepesek engedetlenségének letörésére.
A függetlenségi háború 1775. április 19-én kezdődött meg, és 1783-ban amerikai győzelemmel ért véget. 1775. május 10-én, néhány héttel azután, hogy az első fegyverek eldördültek, Philadelphiában összeült a második Kontinentális Kongresszus. A lényegében kormányként működő testület képviselői a közvélemény nyomásának engedve úgy döntöttek, deklarálják a független államiságot. A Függetlenségi Nyilatkozat megírására 1776 júniusában Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Roger Sherman és Robert R. Livingston vállalkozott. Az első változatot június 11. és 28. között lényegében Jefferson írta meg, a szövegen Adams és Jefferson hajtott végre változtatásokat, végül a Kongresszus ülésein megvitatták, lerövidítették és végső formába öntötték azt.
A nyilatkozat bevezetőjében és preambulumában az elidegeníthetetlen egyéni szabadságjogokat és a forradalom jogát fogalmazták meg. Ezt követően felsorolta a gyarmatok sérelmeit, amelyekért III. Györgyöt tették felelőssé, és amelyek egyben indokolták az elszakadást Nagy-Britanniától. Az utolsó rész deklarálta a függetlenséget: "Ünnepélyesen kinyilvánítjuk és kihirdetjük, hogy ezek az egyesült gyarmatok immár természetüknél és joguknál fogva szabad és független államok."
A kongresszusi vita 1776. július 1-jén kezdődött meg, és július 2-án tizenkét gyarmat - New York képviselőinek nem volt kellő felhatalmazása - egyhangúlag az elszakadás mellett voksolt. (John Adams híres levelében azt írta feleségének, hogy július második napja mindörökre nagy amerikai ünnep lesz.) A Függetlenségi Nyilatkozat július 4-én került a Kongresszus elé, amely egyhangúlag elfogadta. A kinyomtatott dokumentumot - jóllehet érvényességéhez ez nem volt szükséges - augusztus 2-án látta el kézjegyével a Kongresszus 56 képviselője. Érdekesség, hogy a nyilatkozat megfogalmazói közül két későbbi elnök, John Adams és Thomas Jefferson is 1826. július 4-én halt meg, mint ahogy az Egyesült Államok ötödik elnöke, James Monroe is, a harmincadik elnök, Calvin Coolidge pedig 1872-ben ezen a napon született.
A Függetlenségi Nyilatkozatot a kézírásos példány alapján másnapra 200 példányban, nagyméretű lapként kinyomtatták, széles körben terjesztettek, felolvasták a népnek és a britekkel harcoló katonáknak. A képviselők által szignált, pergamenre írt példányt 1952 óta a washingtoni országos levéltárban őrzik, az intézmény fő csarnokában van kiállítva. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát egy évtizeddel később, 1787-ben fogadták el.
Leszámolás a mítoszokkal
Az Egyesült Államokban országszerte felvonulásokkal, tűzijátékkal ünneplik július 4-ét, de az ünnep a parádék mellett némi mítoszrombolást is "hozott". A National Geographic - mint a héten megírta - kiderítette, hogy a függetlenséget talán nem is a "jó" napon ünneplik, mert a nyilatkozat - bár a papír tetején a július 4-i dátum szerepel - valójában július 2-án született meg. John Adams későbbi elnök ugyanis ezt írta a hitvesének: "Hajlok arra, hogy azt higgyem, 1776. július másodikát az egymást követő nemzedékek a legnagyobb fesztiválként ünneplik majd". A tekintélyes földrajzi magazin szerint a nyilatkozat aláírása sem júliusban történt meg, hanem csak augusztus elején: John Hancock kereskedő, a Kongresszus elnöke valóban elsőként látta el kézjegyével a dokumentumot, de csak augusztus 2-án.
A National Geographic - amely mindazonáltal nem mítoszromboló buzgalmáról híres - azt állítja, hogy az Egyesült Államok függetlensége valóban örömmel töltötte el a korabeli amerikaiakat, ám a boldog patrióták július 4-én egyáltalán nem addig kongatták az elfogadás helyszínén található Szabadság Harangját, amíg az össze nem tört. Sőt, azon a híres napon egyáltalán nem is húzták meg. Július 8-án viszont, amikor először nyilvánosan felolvasták a Függetlenségi Nyilatkozat szövegét, a többi haranggal együtt zengett. Erről a pennsylvaniai Történelmi és Múzeumi Bizottság tudósít. Ami pedig az összetört harangot illeti: valóban összetört, de nem a bősz kondítástól, hanem mert eleve nagyon rossz állapotban volt. 1752-ben tört össze először, aztán később többször is, és mindig újra és újra "megfoltozták". A történelminek tartott törés valamikor a 19. században eshetett meg, bár a pontos dátumról mind a mai napig tart a vita.
A hazafiak, a közhiedelemmel ellentétben, nem "rohantak" fegyvert ragadni a függetlenségi háborúban. Ez a háború elején, 1775-ben még így volt - írta a Smithsonian magazin -, de amikor világossá vált, hogy a küzdelem a szabadságért és a függetlenségért hosszadalmas és bonyodalmas lesz, sok amerikai harcos lelkesedése meglappadt, és szép lassan el is tűnt. A fegyveresek hazatértek, hogy farmjaikkal és állataikkal foglalatoskodjanak. John Ferling történész, a függetlenségi háború egyik nagy szakértője egy 2014-es tanulmányában arról írt, hogy sok gyarmaton már 1776-ban - tehát egy esztendővel a harcok megkezdése után - a toborzóknak csak némi anyagi ösztönzéssel sikerült új rekrutákat besorozniuk.
A National Geographic magazin szerint szépen hangzik ugyan, de mítosz az is, hogy az amerikaiak egységesen harcoltak volna a gyarmatosítók ellen; mintegy húsz-huszonöt százalékuk ugyanis inkább volt királypárti, mint a függetlenség híve. Mint ahogyan az indián őslakosok sem álltak egységesen a britek mellett. A felbecsülhetetlen értékű eredeti dokumentumon az olvasható: Eredeti Függetlenségi Nyilatkozat, datálva 1776 július 4-én. A washingtoni Nemzeti Levéltár szerint mindazonáltal - ahol a dokumentumot őrzik - a széles papírtekercset az utazás, majd később a tárolás végett összetekerték, és a dátum megjelölése csupán a dokumentum azonosítására szolgált, minthogy állítólag július 4-én tekerték volna össze.