NDK videojátékok, a Stasi árnyéka

(Forrás: VEB Polytechnik Karl-Marx-Stadt)

A „szappantartó Pong” és a hivatalos barkács

2019-ben Berlinben kutatók rábukkantak egy házilag összerakott Pong-készülékre, amely megmentett alkatrészekből és joystickként használt műanyag szappantartókból készült. A vezetékeit egy bézs táskából vezették ki, az antennabemenetre csatlakoztatva pedig működő Pong-másolatot adott – két függőleges vonal „ütőként” mozgott, köztük pedig pattogott a „labda”.

Nem maradt egyedi eset: előkerült egy másik Seifendosen-Pong („szappantartó Pong”) és a Funkamateur című állami szaklap egyik lapszáma, amely az 1970-es évek legendás Atari-játékának barkácsváltozatát ismertette. A felfedezés megdöntötte azt a nézetet, hogy a NDK videojátékok csak tűrt kategóriába estek – valójában hivatalos ösztönzést és nyilvános tudásmegosztást is kaptak.

Poly-Play: családi gép Stasi-kóddal

Az arcade-láz keletnémet válasza a Poly-Play volt, a VEB Polytechnik gyár terméke. Mivel a vállalatnak nem volt elég programozója, a Stasi informatikusai segítettek a fejlesztésben. „Ők rendelkeztek a szakértelemmel és a számítástechnikai képességekkel” – mondja Veit Lehmann.

 gép erőszakmentes játékokat kínált: a Pac-Man helyett a Hase und Wolf („Nyúl és farkas”) került bele, ahol a ragadozó a nyulat üldözte; volt Hirschjagd („Szarvasvadászat”), Schießbude (céllövölde), Schmetterling (lepkegyűjtés), memóriajáték, síelés és autóverseny. A nyugati hatások – például a Robotron: 2084 hangulata – érződtek, de agresszió nélkül.

„Egy teljesen más világ” – első találkozás a gépekkel

Sok keletnémet számára a Poly-Play volt az első kapcsolat a számítógépekkel. „Egy teljesen más világot nyitott meg számukra” – fogalmaz Regina Seiwald, a Birminghami Egyetem kutatója.

A gépet a hatalom „családbarát időtöltésként” mutatta be: a hétvégi kirándulás után az emberek együtt játszottak rajta. A békés, ártatlan szórakozás illeszkedett az állam önképéhez, miközben a médiajog az „erőszakra való felhívást” alkotmányellenesnek nyilvánította. „Az NDK hozzáállását a harmonikus önkép és az ismeretlentől való félelem határozta meg” – teszi hozzá Seiwald.

Klubok, CoCom és a csempészáramlat

A hetvenes évek végére a technológia gazdasági prioritássá vált, ám a CoCom-embargó miatt a nyugati eszközök csak csempészutakon érkeztek. ZX Spectrumokat autóülésekbe varrva vagy csokoládédobozokba rejtve hoztak át a határon.
Közben az állami gyárak is próbálkoztak: megszületett a Bildschirmspiel 01 Pong-klón és a VEB Robotron mikroszámítógép-sorozat, de kevés példányban és drágán.

Ahogy Berlinben, Drezdában és Lipcsében számítógépes klubok alakultak, a párt felismerte a lehetőséget. „Ha a fiatalok játékokkal és számítógépekkel foglalkoznak, talán valami jobbat is fejlesztenek” – idézi Lehmann a korszak gondolkodását.
A cél: a fiatalokat a mikroelektronika és a hazai chipfejlesztés felé terelni.

Szovjet minták és a Tetris-sztori

„A Szovjetuniótól tanulni annyit tesz, mint megtanulni nyerni” – hangzott az NDK-ban, emlékezik vissza Martin Görlich.
A Szovjetunióban is virágzott a játékterem-kultúra, és itt született meg a legendás Tetris, amelyet Alekszej Pajitnov szoftvermérnök fejlesztett ki egy új számítógép tesztelésére.
A játék eleinte csak mérnökök között terjedt, mígnem Henk Rogers és Kevin Maxwell (Robert Maxwell médiamogul fia) versenyfutásba kezdett a nyugati forgalmazási jogokért – ezzel a keleti blokk exportképes szimbóluma lett.

Hobbisták, C64 és a keleti ökoszisztéma

A kelet-berlini Fiatal Tehetségek Háza és más klubok hozzáférhettek a vágyott Commodore 64 gépekhez is, amelyek messze felülmúlták a hazai modelleket.
Sokan a VEB Mikroelektronik KC 85 gépein tanultak programozni. René Meyer kedvence a Bennion Geppy című játék volt, ahol börtönszobákon kellett végigjutni, kulcsokat gyűjteni és szörnyeket kikerülni.
„Az NDK otthoni számítógépei nem voltak kompatibilisek más rendszerekkel” – jegyzi meg Meyer. Ez egy önálló, zárt ökoszisztémát hozott létre, amelyben a keleti technológiai közösség saját utat járt.

Játék a megfigyelőállam szemében

A klubok formálisan támogatást élveztek – néha mérnöki főiskolai felvételi előnyt is kaptak –, de a Stasi informátorai mélyen beépültek.
Egy fennmaradt jelentés felsorolja, milyen játékok terjedtek: az elfogadhatónak ítélt Super Bowl és Samantha Fox Strip Poker mellett a Rambo és a Stryker az „erőszak dicsőítése” miatt tiltólistára került.

A titkosszolgálat a háborús témák, a számítógépes vírusok és a „szocializmusellenes üzenetek” miatt aggódott. Nem is alaptalanul: Csehszlovákiában az underground fejlesztők megalkották az Indiana Jones kalandjai a Vencel téren című tiltott szöveges játékot, ahol a hős akár rendőri brutalitás áldozatává is válhatott.

Nyugati gyanakvás és a „No Russian” utóélete

A bizalmatlanság kétoldalú volt. Nyugat-Németország 1984-ben betiltotta a gyerekek számára a játéktermeket, mert attól tartott, hogy azok szerencsejátékra ösztönöznek. Később szigorú korhatár-besorolásokat vezettek be olyan címekre, mint az Activision River Raid.
A cenzúra szelleme máig hat: a Call of Duty: Modern Warfare 2 német verziójában a hírhedt „No Russian” küldetésben a civil áldozatok lelövése automatikus kudarcot eredményez.

Hálózatok, hackerek és a Datenklo

Miközben Keleten a decentralizált számítástechnika viszonylag szabad volt, Nyugaton a távközlési monopólium miatt az otthoni hálózatépítést és különösen a hackelést kriminalizálták.
Erre válaszul jött létre az 1981-ben alapított Chaos Computer Club, amely tiltakozásképp WC-csövekből barkácsolt modemet – a legendás Datenklo-t („adat-WC”).

Az NDK videojátékok története nem csupán technikatörténet, hanem társadalmi tükör. A szappantartóból eszkábált joystick, a Poly-Play családi menüje és a klubok kísérletező légköre egyszerre mutatta a kreativitást és az ellenőrzést. A barkácsolás így nemcsak túlélési stratégia, hanem tanulási forma lett – az állam számára fejlesztési eszköz, a fiatalok számára kapu a digitális jövőbe.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői