Miért kellettek annyira a nácik térképei az amerikaiaknak a II. világháború végén?

Helymeghatározás a GPS kora előtt

Napjainkban, amikor a zsebünkben lapuló telefon másodpercek alatt képes a földrajzi helyzetünket pontosan meghatározni, könnyű megfeledkezni arról, e technológia mennyire új – az amerikai haderő csak 1978-ban lőtte fel az első GPS-műholdat –, illetve arról is, hogy korábban mennyire munkaigényes folyamat volt a pontos földrajzi adatok összegyűjtése és használható adatbázissá rendezése.

A birtokhatárok vagy egy építendő út pontos vonalát kijelölő mindennaposabb földméréssel szemben egy régió geodetikus felmérése a Föld kanyarulatát, sőt még az e kanyarulaton belüli eltéréseket is figyelembe veszi. Ez a fokozott precizitás annál fontosabbá válik, minél nagyobb távolságokról van szó.

A második világháború harcainak jellege sürgőssé tette az ilyen méréseket, mivel a hadműveletek korábban soha nem látott módon megkövetelték a légi, szárazföldi és tengeri csapatok minden addiginál nagyobb területeken történő koordinálását.

Az amerikaiak tudták, hogy a zsákmányolt adatok óriási előnyt adhatnak nekik a geodézia végcéljának teljesítésében: egy, az egész világot behálózó geodetikus hálózat létrehozásában. Egy ilyen rendszerben ugyanis a Föld felszínének bármely pontja számszerű koordinátákkal kifejezhető, és bármely másik ponttól való távolsága és iránya nagy pontossággal kiszámíthatóvá válik.

Ez rendkívül hasznos lehet bármilyen nagy távolságról végzett emberi tevékenységben – például egy ballisztikus rakéta egy másik kontinensen található célponthoz vezényléséhez, mint ahogyan az nem sokkal később a hidegháború során fel is merült.

Nem sokkal Aachen eleste után a szövetségesek számára kedvezőtlen fordulatot vett a harci helyzet. 1944 decemberében a németek nagyszabású ellentámadást indítottak az Ardennek erdőiben, Belgium déli részén és Luxemburgban jelentős területeket visszaszerezve. A rossz időjárás nem tette lehetővé a szövetségesek számára légi fölényük kihasználását, és a harcok még 1945 januárjában is zajlottak.

Hough ezt az időszakot Párizsban töltötte várakozással. Az időjárás itt is mostoha volt, az áramellátás időszakos, és fűtőanyag sem mindig volt, amellyel begyújthattak szálláshelyükön. A csapat tagjai szinte mind betegek voltak, ennek ellenére megpróbáltak valamiféle munkát végezni – Franciaországban és más, már felszabadított európai országokban igyekeztek információkat összegyűjteni. Bár heti hat napot munkával töltöttek, igyekeztek valamelyest pihenni is.

1. Tudóskommandó a harcoló csapatok nyomában
2. Tudományos kincsvadászat
3. Helymeghatározás a GPS kora előtt
4. A nyelvésztől a pornógyűjtőig
5. Bizalmas dokumentumok a szemét közt
6. Eredményes kihallgatás
7. Veszélyben a főnyeremény
8. A kincs kimenekítése
9. A kazánfűtő altábornagy
10. A zsákmány felhasználása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Szovjetunió

• A németeket vádolta meg a Szovjetunió a katyńi események után
• Az autogramkérők ostromát is ki kellett állnia Gagarinnak
• Teljes atomleszereléssel válaszoltak volna a szovjetek a „csillagháborúra”
• Fel akarták gyújtani a nyilasok a visszaadott 48-as honvédzászlókat
• Férjét indult megbosszulni a szovjet harckocsizó özvegy
• Tagadta bűnösségét a kémkedés miatt kivégzett Rosenberg-házaspár
• Évtizedekig tiltották Bulgakov műveit hazájában
• Molotov nem ellenkezett, mikor feleségét a lágerbe küldték
• 15 évig alig publikálhatott az "orosz Szapphó"