Miért buzdított az egyház a macskák irtására a középkorban?

Kitartó hiedelem

1233 és 1234 folyamán Európa számos területén macskairtás vette kezdetét, a katolikus egyház támogatásával. Nem csupán macskák estek áldozatul az értelmetlen erőszaknak, de emberek is, akiket boszorkánysággal vagy ördögimádattal vádoltak. Ahogy minden hasonló üldöztetés esetében, a közösség egymást nem kedvelő tagjai fordultak egymás ellen, és igyekezték minél jobban bizonyítani hűségüket az egyházhoz, a másik minél nagyobb kárára. A feljelentések és hazugságok közepette az erőszak csak fokozódott.

Kép forrása: Mashable

Néhány történész azzal az elmélettel állt elő, hogy a macskák irtása valamilyen módon a pestissel volt kapcsolatos – az ördöginek tartott macskákról sokan hihették, hogy a betegség hordozói, vagy hogy a Sátán őket használja a tőle származó kór terjesztésére. Habár a nagy 14. századi pestisjárvány még nem következett be, a betegség már ismert volt Európa egyes részein, ahol kisebb kiterjedésű járványokat okozott. Elképzelhető az is, hogy a fekete halálnak nevezett, Európa lakosságának harmadát vagy akár felét is kiirtó 14. századi pestisjárványhoz is köze lehetett a macskairtásnak: a patkányok által hordozott bolhákkal terjedő baktérium szabadabb utat kapott úgy, hogy a rágcsálók lényegesen kevesebb ragadozóval néztek szembe a kontinensen.

A macskák irtása IX. Gergely halála után egy időre alábbhagyott, Európában és a katolikus egyházzal kapcsolatosan azonban még előfordult később. A 15. századi boszorkányüldözések során a boszorkányok „familiárisainak” tartott állatokat ismét tömegesen gyilkolták, VIII. Ince pápa (ur. 1484-1492) elrendelte a macskák kiátkozását is az egyházból (ami önmagában kérdéseket vet fel).

VIII. Ince pápa (kép forrása: Wikimedia Commons)

A macskákkal szembeni szervezett kegyetlenkedés egy formája tovább élt a protestáns Angliában is, ahol I. Erzsébet királynő 1559-es koronázásán körülbelül egy tucat élő macskát helyeztek a pápa alakját formázó szalmabábuba, amelyet ezután felgyújtottak. Ugyanez megtörtént a koronázás évfordulójában 1677-ben is. Ennél jóval rendszeresebb volt a macskaégetés Franciaországban – Párizsban minden évben Szent Iván éjszakáján szokás volt egy kosárnyi macskát a tűzbe vetni. 1648-ban a mindössze tízéves XIV. Lajos király maga gyújtotta meg a máglyát, és táncolt örömében, ahogy a kosarat a tűzbe engedték.

A belgiumi Ypres városában 1955 óta tartják meg minden évben az úgynevezett „macskaünnepet” (Kattenstoet), amely a felvonulás és általános macska-tematikájú vigalom mellett tartalmazza egy plüssmacska kivetését a templomtoronyból – az ünnep ezen része a középkorból ered, amikor élő macskákkal tették ugyanezt.

Kép forrása: medievalists.net

Napjainkban is előfordul, hogy a katolikus egyház a macskák felé intézi mondanivalóját, bár korántsem olyan okból és eredménnyel, mint a középkorban és a kora újkorban: Ferenc pápa 2014-ben arra intette a házaspárokat, hogy legyen inkább gyermekük háziállat helyett.

1. A Sátán szolgái
2. Kitartó hiedelem

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról
• Miben különböztek a középkori vérfarkasok a maiaktól?
• Pikáns középkori vers „cenzúrázott” töredéke került elő Angliában