Megtehette volna Mussolini, hogy magára hagyja Hitlert a második világháborúban?
2021. február 12. 08:06 Múlt-kor
Korábban
Se veled, se nélküled
Egy hónappal később, 1936 júliusában kitört a spanyol polgárháború. Mussolini Hitlerhez hasonlóan a nacionalisták oldalára állt, és a két diktátor között szoros együttműködés alakult ki. Mussolini 1937 szeptemberében látogatást tett Berlinben, ami nagy hatással volt rá, hála a berlini utakat szegélyező lelkes tömegnek, akik „Duce! Duce!” kiáltásokkal fogadták az olasz vezetőt. Olaszország november 6-án csatlakozott a bolsevizmus ellen életre hívott antikomintern paktumhoz, Mussolini pedig az év végén bejelentette, hogy Olaszország kilép a Népszövetségből.
Úgy tűnt, a két diktátor végleg egymásra talált, a kapcsolatuk 1938 elején azonban ismét megromlott. Mussolini március 11-én kapott egy levelet Hitlertől, amelyben a Führer figyelmeztette, hogy az Anschluss már nem várat sokat magára. A német vezető az ország bekebelezését azzal indokolta, hogy „a németekkel rosszul bánnak Ausztriában”. Ezt a kifogást bármelyik országgal szemben felhozhatta volna, amelyikben német kisebbség élt, így akár Olaszországgal szemben is. A felháborodott Mussolini ekkor fontolóra vette, hogy véget vet a Németországgal való barátságnak, ám az angol–olasz közeledés tiszavirág-életűnek bizonyult.
Mussolini az 1938. őszi Szudéta-válság idején már ismét Hitler mellett állt. A Ducét azonban frusztrálták a folyamatos német sikerek, és mivel nem akart lemaradni, 1939 áprilisában lerohanta Albániát. Ezúttal Hitler dühöngött, mivel Mussolini nem tájékoztatta a tervéről a Führert (aki egyébként ugyanúgy csak késéssel jelentette be a Ducénak Csehszlovákia elfoglalását).
Elképzelhető-e, hogy ezek a viták komoly viszállyá alakulhattak volna? Vajon mi történt volna, ha a két ország nem írja alá 1939 májusában az Acélpaktumot, amely szerint ha valamelyik fél háborúba bonyolódik, a másiknak kötelessége minden segítséget megadni neki?
Mussolini félt egy európai háborútól, ugyanis tudta, hogy országa legkorábban 1943-ra tudna felkészülni a fegyveres konfliktusra. Olaszország végül viszont már 1940-ben belépett a háborúba, Mussolini ugyanis nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ő is kivegye a részét a már legyőzött Franciaország elleni sikerből.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1956
- Bebörtönzött ismerőseit tervezte kiszabadítani Mansfeld Péter
- Nem nélkülözhette a Kádár-korszak filmvilága a forradalom mellett kiálló színészlegendát
- Politikai célokat is szolgált az 1956-os épületkárok helyreállítása
- Így karácsonyoztak a magyar menekültek Camp Kilmerben
- A melbourne-i medence véres vizében folytatódott a harc a Szovjetunió ellen
- Újabb fegyveres felkelést vizionált a pártsajtó az '56-os nőtüntetés nyomán
- A megtorlásra szabott új törvényekkel bosszulta meg 1956-ot a Kádár-diktatúra
- A szovjet forgószél, amely elsöpörte a magyar szabadságot
- Nagy-Britanniát és Franciaországot is azzal szembesítette a szuezi válság, hogy nem birodalmak többé
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása 11:20
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata 09:50
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet 09:05
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc tegnap
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla tegnap
- Megfejtették a papírusztekercsek tartalmát, melyből kiderült, hol temették el Platónt tegnap
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyeket keresnek tegnap
- A húsvéti felkelés az első lépést jelentette az ír függetlenség felé tegnap