Már majdnem feladták a keresést, amikor titkos utat találtak Tutanhamon sírjához
2022. november 4. 08:50 Petrik Máté
Tutanhamon temetkezésének a Királyok Völgyében rejtőzködő bejárata több mint 2300 éven át őrizte a benne örök nyugalomra helyezett ifjú fáraót és annak csodálatosan gazdag sírmellékleteit. 1922. november 4-én azonban a sírhoz vezető lépcsősor felfedezésével az addig mozdulatlanságban pihenő idő hirtelen felgyorsult. Ezzel örökre megváltoztatta felfedezői és egy brit protektorátus alól felszabaduló nemzet életét: elhozva az első világháború sokkjából felocsúdó emberek számára a csoda reményét, és Napóleon egyiptomi hadjárata óta nem tapasztalt, máig ható egyiptomániát indítva el a világban. A sír fantasztikus kincseinek szisztematikus dokumentálása és múzeumba szállítása több mint 10 évig tartott, a tudományos feldolgozás és publikálás pedig még 100 évvel a felfedezés után sem zárult le.
Korábban
Amatőrből egyiptológus
„Apró rést ütöttünk a bal felső sarokban, hogy lássuk, mi van mögötte. (...) Talán egy újabb lejárati lépcső (...) vagy egy kamra? Kitágítottam a rést, és a fáklya fényénél benéztem. Még mielőtt bármit is látni lehetett volna, a kiáramló forró levegő meglebegtette a fáklya lángját, de amint a szemem megszokta a pislákoló fényt, a kamra belseje fokozatosan feltárult, különleges és gyönyörű, egymás hegyén hátán fekvő tárgyak sajátos és csodálatos egyvelegével. (...) Ekkor Lord Carnarvon megkérdezte: Lát valamit? Én pedig válaszoltam neki: Igen, ez csodálatos.”
A fenti idézet Howard Carter ásatási naplójából származik, a jelenet két főszereplője pedig egy „botcsinálta” régész és egy sebességmániás angol Lord, akiket a kitartó felfedezésvágy és a kifürkészhetetlen sors 100 éve a Királyok Völgye 62-es sírjának, Tutanhamon temetkezésének bejáratához vezetett.
Howard Carter, a "botcsinálta" régész, aki sem iskolai, sem pedig akadémiai képzésben nem részesült
A vidéki művészcsaládból származó és gyenge fizikuma miatt formális iskolai oktatásban nem részesülő Howard Carter a kor kiemelkedő mecénása és műgyűjtője, William Amhurst Tyssen-Amherst rezidenciájának műkics gyűjteményében talákozott először az ókori egyiptomi kultúra tárgyi emlékeivel, ahova festőművész édesapját, a megrendelésre portré és zsánerképeket készítő Samuel Cartert kísérte el.
Az ifjú Howard kiemelkedő rajzkészsége hamar elismerést váltott ki környezetében, így nem csoda, hogy amikor az Amherst család közeli ismerőse, az Egyiptomban kutató Percy Newberry következő expedíciójához egy grafikust keresett, Howardot ajánlották. Az ifjú 1891-ben, 17 évesen léphetett először Egyiptom földjére, a közép-egyiptomi Beni Hasszán lelőhelyén található festett sírképeket dokumentáló expedíció tagjaként.
Az első ásatási évadot aztán újabbak követték. Először Tutanhamon édesapja, Ehnaton híres központjának, Amarna városának feltárásán, később pedig Hatsepszut, az ókori Théba nyugati partján fekvő emléktemplomának kutatásán dolgozott. A sem iskolai, sem pedig akadémiai képzésben nem részesült Carter tehetségesnek mutatkozott munkájában, aminek eredményeképp az Egyiptomi Régészeti Felügyelőség élén álló Gaston Maspero először 1899-ben Felső-Egyiptom (az ókori topográfia szerint az ország déli, Nílus-völgy menti területe) majd 1903-ban Alsó-, és Közép-Egyiptom műemlékeinek inspektorává, azaz felügyelőjévé nevezte ki.
A fényesen ívelő karrier azonban két évvel később hirtelen megtört: Carter egy szerencsétlen incidens következtében – feltehetően ittas francia turistákkal szólalkozott össze, majd nem volt hajlandó bocsánatot kérni tőlük – elvesztette állását. Hiába próbált patrónusa, Maspero is közbenjárni az érdekében 1905-től kezdve Howard Carter alkalmi régészeti, idegenvezetői és grafikai munkákból tartotta fenn magát, ám továbbra is Egyiptomban maradt, várva az újrakezdés lehetőségét.
Lord Carnavon 1923 áprilisában bekövetkező halálát az egyiptomi újságok Tutanhamon fáraó bosszújaként tálalták
Hobbiból mecénás
A sír felfedezéséhez kapcsolódó másik főszereplő George Edward Stanhope Molyneux Herbert, ismertebb nevén Lord Carnarvon, aki arisztokrata rangját Carnarvon 5. earljeként viselte. A saját családja és Rotschild-örökös felesége révén jelentős vagyonnal rendelkező Lord a sebesség megszállottjaként szívesen vásárolta és vezette a legújabb gyártmányú autómobilokat. Ez a szenvedélye majdnem a halálához vezetett, amikor 1901-ben Németországban, Bad Schwalbach felé hajtva az úton hirtelen felbukkanó ökrösszekerek miatt felborult autójával. A Lord csuklótörést és kisebb zúzódásokat szenvedett, tüdejét pedig annyira megviselte a súlyos baleset, hogy orvosai tanácsára 1903-tól kezdve a téli évszakokat a hideg és esős Anglia helyett Egyiptomban töltötte.
Lord Carnarvon az egyhangú kairói társasági életbe beleunva izgalmasabb hobbit keresett magának, amit az országban folyó régészeti kutatásokban talált meg. Első ásatási engedélyét, azaz koncesszióját Lord Carnarvon Lord Cromer, Egyiptom 1883 óta hivatalban lévő konzulja segítségével szerezte meg. Az ókori Théba nyugati partján a Királyok Völgye közelében fekvő Sheikh Abd el-Gurna dombon megkezdett ásatások azonban nem váltották be a Lord kincsekkel teli elképzeléseit, így Lord Cromer, illetve Gaston Maspero közbenjárásával 1909-ben megismerkedett az éppen „munkanélküli”, de nagyratörő terveket dédelgető Howard Carterrel.
A helyi sajtóban az egyiptomi nemzeti identitás fontos pillérévé váló kincsek brit részről történő eltulajdonításáról kezdtek cikkezni
A páros az első években a Királyok Völgye közelében fekvő nemesi nekropolisz sírjaiban tett kiemelkedő felfedezésekkel szerzett hírnevet, majd egy rövid, a Delta területén tett kitérőt követően, 1915-ben térhetett vissza az Újbirodalom uralkodóinak gyönyörűen díszített sírjait rejtő Királyok Völgyébe. Carter felső-egyiptomi inspektorként már dolgozott a völgyben, a terület kutatási engedélyét korábban birtokló nyugdíjas amerikai ügyvéd, Théodore Davis megbízásából, így nem volt ismeretlen számára a terep.
Bár Davis a koncesszió leadásakor 1914-ben régészeti szempontból ismert és feltárt területnek minősítette a Királyok Völgyét, egy évvel később Carter nagy lelkesedéssel kezdte meg kutatásait, amelyet az első világháború okozta kényszerű szünetet követően kizárólag egyetlen cél, Tutanhamon sírjának felfedezése vezérelt.
A leltározást követően a leleteket faládákba csomagolták, s kézhajtánnyal a Nílusig, onnan pedig Kairóba szállították
A 18. dinasztiában az Amarna-reformot végrehajtó Ehnaton fáraót követően mindössze 9 évig uralkodó Tutanhamon sírjának megtalálását Carter három, a Völgyben feltárt és a király temetkezéséhez köthető leletre alapozta. Mivel azonban a kutatás hat ásatási szezont követően sem hozott eredényt, Howard Carter 1922-ben már arról volt kénytelen megegyezni patrónusával, hogy amennyiben ez az év sem hozza meg várva várt felfedezést, úgy a szezon költségeit utólag már saját magának kell kifizetnie. Az előjelek nem voltak kedvezőek, Carter mindent egy lapra tett fel, és pár nappal a munkálatok megkezdése után a szerencse, úgy tűnt, a kegyeibe fogadta.
1922. november 4-én egyik munkása jelentette Carternek, hogy VI. Ramszesz sírjának bejáratánál egy lefelé vezető lépcső nyomait fedezték fel. A következő nap délutánjára 12 lépcsőfok megtisztítása után pedig a lejáró alján egy lepecsételt bejáratot találtak. Carter azonnal átlátta a felfedezés jelentőségét, így a továbbhaladás helyett a lépcsőt gondosan visszatemettette és üzent Lord Carnarvonnak, gratulálva a felfedezéshez. A Lord az üzenet kézhezvételét követően két héttel már megérkezett a völgybe, ahol november 23-án Carterrel közösen nyitották fel a bejáratot, majd november 26-án az előkamrába vezető átjárót, amivel feltárult előttük az ókori egyiptomi kultúra addig ismert leggazdagabb leletegyüttese.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
- A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
- A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
- Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
- Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
- Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
- Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
- George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
- A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc 20:20
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla 17:05
- Megfejtették a papírusztekercsek tartalmát, melyből kiderült, hol temették el Platónt 13:20
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyeket keresnek 11:20
- A húsvéti felkelés az első lépést jelentette az ír függetlenség felé 09:50
- Az elsők közé tartozott Európában a magyar alapítású Szent György Lovagrend 09:05
- A hagyomány szerint halálában is összekapcsolódott Shakespeare és Cervantes tegnap
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner tegnap
