2020. különszám: Egészségünk története
ITT támogathatsz bennünket

Lelkesedéstől a kiábrándulásig – miért támogatta a magyar az I. világháborút?

2015. december 15. 18:25

Levágott gyermekkezek, katonákból főzött szappan

Mező Ferenc debreceni pszichológus előadásában a lelkesítéstől a kiábrándításig tartó vonalat, a lélektani fegyverek által biztosított lehetőségeket járta körül. Érdekességként megemlítette, hogy ma minden NATO-tagországnak rendelkeznie kell lélektani hadviselésre berendezkedett hadtesttel, amely kezdetei az első világháborúhoz is köthető. A kutató a lélektani művelet fogalmát (PSYOP) a NATO által alkalmazott definíció alapján így írta le: a kommunikáció és egyéb eszközök módszereit alkalmazó tervezett lélektani műveleti tevékenység. Propagandaeszközök abban az időben a következők lehettek: nyomtatványok (röpcédula, plakát, újság), hangszórók, vizuális lehetőségek (mozi, színház), személyes kapcsolat.

A lélektani hadviselés az első világháború idején kezdett intézményesülni: a franciák már 1915 után repülőkről ledobott levélbombákkal próbálták az ellenséges területek lakóit félretájékoztatni, míg németeknél felállították a népnevelési minisztériumot. Szervezeti szinten is megjelentek a lélektani hadviseléssel foglalkozó csoportok, amelyeknek fő célja a Maslov-féle piramis legalsó szintjének, vagyis a fiziológiai szükségleteknek az ellenféltől való megvonása volt. Mező néhány példával érzékeltette a pszichológiai hadviselés mikéntjeit: a brit propaganda a német brutalitásra helyezte a hangsúlyt, azt a hamis képet kezdte terjeszteni, hogy a császári sereg tagjai a megszállt területek gyermekeinek kezét levágják, hogy ne emelhessen fegyvert ellenük. Továbbá az ellenségkép erősebbé tétele érdekében azt híresztelték, hogy a németek az antant katonák holttestéből szappant főznek. A központi hatalmak esetében pedig azt a német technikát említette az előadó, hogy a belgákat és a megszállt francia területek lakóit egyszerűen elzárták a hírektől, így helyezve őket pszichológiai nyomás alá. Mező megfogalmazása szerint „az ellenfélről bármit mondhatunk, úgysem jelent fel” elv működött mindkét oldalon.

Révész T. Mihály, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanára előadásában a nagy háború magyarországi sajtóviszonyairól beszélt. Mint elmondta, a sajtóorgánumok száma meghaladta az ezer darabot, színesek voltak, már túlléptek a 70-80-as évek véleménysajtóján, igazi, piaci alapon álló tömegsajtó alakult ki 1914-re. A pártszínezet, a kormányvezérelt véleményhegemónia már nem volt ekkor jellemző. A háború kitörése után életbelépett a sajtótörvény. A magyar jog nem ismerte az általános cenzúrát, csak azokat az újságokat vonta cenzúra alá, amelyek „rendetlenkedtek”. Megoldásként kialakult az a szokás, hogy a lapok önként jelentkeztek, hogy az egyes cikkek megjelenhetnek-e.

A Révész által „mézesmadzag-politikának” nevezett kormánypolitika nagy előnyt biztosított az „engedelmes” lapoknak: három év haladék a kaucióra, utcai árusítás engedélyezése, postai szállítás ingyenessé tétele, a haditudósítási státusszal katonai szolgálat alóli felmentés is járt. Ügyesen lavírozott a magyar kormány, a sajtónak mindössze kerülni kellett a tabutémákat (például élelmiszerhiányt vagy magát a cenzúra tényét), hogy elkerüljék a különböző szankciókat: frontról való kitiltás (Népszavát utolérte), lapbetiltás, stb. Az előadó szerint az 1910-es évek második felében tetten érhető szokás nem jelentett sajtóterrort, ugyanis csupán kis helyi lapokat tiltottak be, országos, nagy befolyású lapokkal nem történt ilyen.

Vörös Boldizsár, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa előadásában egy valós (Molnár Ferenc) és egy kitalált szerző (Harry Russel-Dorsan) útját mutatta be a lelkesültségtől a megrendülésig. Kelemen Ágnes, a Közép-Európai Egyetem doktorandusza az I. világháború és a Vázsonyi-féle választójog-bővítés összefüggéseiről tartott előadást. Mint kifejtette, Vázsonyi Vilmos szerint, aki az első zsidó felekezetű magyar miniszter volt, Magyarország a háborúval nem nyerhet semmit. „Gyönyörűen vagyunk határolva hegyekkel és folyókkal, még tengerünk is van. Mi nem nyerhetünk semmit, mi csak veszthetünk ezen a háborún. (…) Megértem a cseheket, megértem a románokat és a szerbeket, mert ezek mind valamit el akarnak érni. De mit kaphatunk mi? Semmit és semmit, ellenben elveszthetünk mindent” – írta le gondolatait később felesége.

Az 1917-es miniszteri kinevezésében nagy szerepet játszott vallása, illetve a szociáldemokratákkal való viszonylagos jó kapcsolata, ugyanis ekkor már fő törekvés volt elfogadható viszonyt kialakítani az antanttal, fejtette ki az előadó. A választójog-bővítési törekvéseiről elmondta, hogy mindez általános volt, vagyis a nőkre is vonatkozott. A nép erőfeszítéseit jutalmazandó kívánt Vázsonyi szavazati jogokat adni, mint írta, „az állampolgári öntudattal bíró, felelősebb, az államot ismerő, nagyobb látókörű népesség képes arra, hogy mint választó, végre szóhoz jusson az ország politikai életében”. Törekvései nyomán végül nem született törvény, ám mégis nagy hatással volt a későbbi választójogi eseményekre.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Az Est szerkesztősége 1912-ben (Forrás: elsovh.hu)Pakots József: Hős diákok című színdarabjának szereplői (1916. április 25-26.) - FortepanMise a fronton (Forrás: pecsiegyhazmegye.hu)Vázsonyi VilmosA Monarchia és Németország zsidó katonái 1916-ban a hanukát ünneplik a keleti fronton

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Olvasta már?
Bezár