Lehetett-e esélye a középkori jobbágyoknak a lovagok elleni harcban?
2020. november 24. 18:59 Múlt-kor
Korábban
Vérbe fojtott felkelések
Amikor azonban valóban parasztok és lovagok összecsapására került sor, a végeredmény ritkán volt kedvező az előbbiek számára. Jó példa erre az 1358-ban kitört francia parasztháború, az úgynevezett „Jacquerie” (a név az igen gyakori Jacques, azaz Jakab keresztnévből származik, amellyel gyakran illették pejoratív felhanggal a jobbágyokat).
Az 1356-ban a francia királyi csapatok felett Poitiers-nál aratott nagyszabású angol győzelem folytán Franciaország zűrzavarba süllyedt, mivel II. János király is fogságba esett a csatamezőn. A köznép rendkívül dühös volt uraira, és lázadás vette kezdetét.
Jean Froissart és más krónikások írásaiból tudjuk, miként támadtak meg várakat a fellázadt parasztok, és ölték meg azok urait. Korai sikereiket követően azonban, miután az angolok elleni vereségből valamelyest újjászervezte magát a francia nemesség, a lázadást hamar leverték.
Froissart szerint az egyik ütközetben 9000 paraszt vonult Meaux várához, amely Normandia hercegnőjének kezén volt. A vár alatti Meaux város lakói üdvözölték a sereget, és csatlakoztak hozzá. Úgy tűnt, könnyűszerrel lerohanják az erősséget, azonban ekkor érkezett egy 40 lovagból álló csoport, Foix grófjának és Captal urának parancsnoksága alatt. A lovagok hadi alakzatban indultak meg a felkelők felé – Froissart a következőképpen írta le az összecsapást:
„Amikor a parasztok látták a nemes társaságot hadi rendbe állni – habár számuk továbbra is csekély volt –, kevésbé voltak elszántak, mint addig. A legelöl állók elkezdtek hátrálni, a nemesek pedig mentek utánuk, lándzsáikkal és kardjaikkal lesújtva rájuk, és leverve őket. Akik érezték a csapásokat, vagy akik féltek érezni azokat, oly rémülten fordultak meg, hogy átestek egymáson. Ezután mindenfajta katona tört elő a [vár]kapuk mögül, és a térre rohant, hogy megtámadja e gonosz embereket. Halmokba nyírták őket, és úgy vágták le őket, mint a marhákat, a többit pedig kiűzték a városból, mert a falusiak képtelenek voltak bármiféle csatasorba állni. Összességében a nemesek több, mint hétezer Jacques-ot irtottak ki. Egyetlen egy sem menekült volna meg, ha nem fáradtak volna bele az üldözésükbe.”
A lovagok azonban ezzel még nem látták úgy, hogy végeztek volna teendőikkel: visszalovagoltak a városba, és felégették azt büntetésül a lázadók segítéséért. A nemesi felmentőseregből mindössze egyetlen fő vesztette életét. A Jacquerie más ütközetei hasonló végeredménnyel zárultak – akár lovon, akár gyalog, a nehéz páncélzatú nemesség könnyűszerrel átgázolt a felkelőkön, harcokban részt nem vevő közrendűeken pedig rendszerint véres bosszút álltak.
A középkorban a vagyon gyakran igen szorosan együtt járt valamilyen katonai funkcióval. A gazdag úr vagy nagy számú harcosnak parancsolt, vagy maga is az volt. Mindenesetre e harcosoknak nagyobb hozzáférése volt mind a minőségi fegyverzethez, mind a képzettséghez, mint az alkalomszerűen szerveződött parasztseregeknek.
Tapasztalattal rendelkeztek a harcban és az öldöklésben, és minden előnyük megvolt a harcmezőn a képzetlen és rosszul felfegyverzett jobbágyokkal szemben. Ha szembekerültek a csatatéren, az utóbbinak vajmi kevés esélye volt.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna kivételek. Robert Knolles, a százéves háború egyik leghíresebb (és leghírhedtebb) angol lovagja egyszerű íjászként kezdte, később azonban nemesi címet kapott, váraknak és seregeknek parancsolt. Az ilyen példák azonban egyáltalán nem voltak gyakoriak – és ezért is váltak híressé. A kivételes harcosnak pedig a történetek hőseiként mindig megvolt és meglesz a helyük a kultúrában.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
- Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
- A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
- Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
- A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
- Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
- Hétvégi várkalauz: Nagykálló
- Hétvégi várkalauz: Szikszó
- Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját 20:20
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén 18:40
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli 18:05
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek 16:05
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését 15:05
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be 13:20
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában 11:20
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait 09:05