Lánccal roppantották össze a bűnözők torkát a kora újkori Lengyelországban

2019. július 8. 16:15 Múlt-kor

500 éves, ritka, akasztáshoz használatos tárgy került elő a nyugat-lengyelországi Żagańban. A helyszín a különleges tárgy mellett még egy tucat csontvázat is őrzött. A maradványok a feltárt bitó áldozataitól származnak, akik feltehetőleg bűnözők voltak a korszak törvényei szerint. A kivégzettek csontjai között találták meg a szinte teljesen ép láncot, melyet esetenként kötél helyett az elítéltek akasztásához használtak.

Korábban

Az akasztásnak nem kizárólag büntető szerepet szántak, egyúttal példát is statuáltak a bűnözéstől való elrettentés céljából, így előfordult, hogy nemcsak aktuálisan akasztott egyének lógtak a láncon, hanem már eleve élettelen testek is néhány napig, de akár hetekig is. Egyes esetekben ketrecbe is helyezhették a halálraítéltet, itt akár évekig is láthatóak maradtak a maradványai.

A lánc használata erre a bevett gyakorlatra is visszavezethető, hiszen a kötél az idő elteltével az emberi test súlyától elfárad és elszakad, míg a lánc évekig is megtartja maradványokat, ráadásul az áldozat fájdalomérzete is más volt a két esetben.

A bitófákat Żagań térségében a 16. századtól egészen a 18. századig alkalmazták. A bitófa köré azonban nem csak akasztott embereket temettek: előkerültek egy fejét vesztett elítélt maradványai is, akinek koponyáját a két lába közt találták meg a régészek.

A lánclelet Dr. Daniel Wojtucki, a régészcsoport vezetője szerint olyan ritkaságnak számít, hogy az országban eddig csupán két ehhez hasonló felfedezésről tudnak. Magdalena Majorek, az egyik résztvevő archeológus úgy véli, hogy a kivégzések e formáját csupán a legelvetemültebb bűnözők „érdemelték ki.” Nem is lehet véletlen a megkülönböztetés, ugyanis a lánc ereje rendkívül fájdalmas módon roppantotta össze az akasztott gégéjét.

A vizsgálatok szerint, melyeket hamarosan antropológusok is folytatnak, a feltárt láncok egyikét egy 1716-ben a prágai törvényszék által hozott ítélet végrehajtásához használták fel 1717 elején. A kutatócsoport vas szögekre is bukkant, melyek a kötelek vagy épp láncok a bitóhoz való rögzítésére szolgáltak.

A holtak zöme ugyan életében bűnöző volt, ám néhány olyan személy testét is közéjük temették, akik önkezükkel vetettek véget életüknek. Az öngyilkosok ugyanis nem részesülhettek egyházi szertartás keretein belül abban, hogy a templom temetőjében leljenek örök nyugalmat.