Korbács hiányában éheztetéssel és a zsold megvonásával büntették a renitens legénységet
2021. szeptember 28. 19:58 Múlt-kor
„A korbácsolás ellentétes az emberi méltósággal,(…) szembe megy a demokratikus intézményeink szellemiségével,(…) a barbár feudális arisztokráciát idézi” – így foglalta össze véleményét a korbácsolásról az 1850-ben megjelent „White Jacket” című regényében az amerikai író, Herman Melville. Lesújtó kritikájának már az 1830-as és 40-es években is hangot adtak a zsurnaliszták, a napilapokban és a folyóiratokban barbár és civilizálatlan aktusnak titulálták a bántalmazást.
Korábban
A tengerésztisztek nagy része azonban hallani sem akart a korbácsolás beszüntetéséről, mert ebben látták a fegyelmezés egyetlen, hatékony eszközét. Az büntetéspártiak tiltakoztak, amikor 1850. szeptember 28-án az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a korbácsolás eltörléséről szóló törvényt.
A korbácsolásnak évszázados hagyományai voltak a tengeren és számos alkalommal alkalmazták a fedélzeten elkövetett kisebb és nagyobb kihágások retorziójaként. Az ítéletet általában a teljes legénység előtt hajtották végre, a vétkesnek pedig csupasz háttal kellett kiállnia a hátára mért ütéseket.
A 19. századi büntetés-végrehajtó eszközt a szakzsargon csak „kilencfarkú macskaként” emlegette. A korbács nyeléhez ugyanis kilenc, viaszbevonatú szíjat erősítettek, amelyek végére csomókat, rosszabb esetben ólomdarabokat kötöttek, hogy azok feltépve a bőrt és az alatta lévő húst, minél fájdalmasabb sérüléseket okozzanak.
Herman Melville nem elsősorban a korbácsolás elleni felszólalásairól ismert, leghíresebb regénye az 1851-es Moby Dick

Az ítélet végrehajtása után a szerencsétlen áldozatnak egy másik tortúrán is át kellett esnie. A felszaggatott, véres hátfelületre ugyanis gyakran sót helyeztek, amely elképesztő, maró fájdalmat okozott. A művelet elsődleges célja a sebek fertőtlenítése volt, hiszen a korbácsolással fegyelmezni akarták a renitens matrózokat, és nem megölni őket.
Bármennyire fájdalmas és brutális roncsolást hajtott végre a korbács a testen, ha a csapások számát „emberi mértékek” közé szorították (a 18. század közepére nagyjából egy tucatban maximalizálták az ütések számát), a büntetéssel sújtott tengerész viszonylag hamar meggyógyult és újra szolgálatba állt.
A korbácsolás eltörlésének hírére az amerikai haditengerészetnél szolgáló magas rangú tisztek egy jelentős hányada úgy vélte, hogy a „macska” nélkül a hajók fedélzetén gyorsan elszabadul majd a pokol. A haditengerészet a matróznak alkalmas emberanyag tekintetében ugyanis hátrányban volt a kereskedelmi hajókon szolgáló állományhoz képest.
A nyilvános korbácsolás nem csak a tengerészek életét keserítette meg, a rabszolgáknak nap mint nap el kellett viselnie a megaláztatásokat (Johann Moritz Rugendas festménye Brazíliából)
A civil hajókon a tengerészek magasabb bérért dolgozhattak és a fegyelem sem volt olyan szigorú, így a tapasztaltabbaknak eszük ágában sem volt a haditengerészet hajóin szolgálni.
Ez a helyzet azt eredményezte, hogy a hadihajókon számos, a társadalom alsóbb rétegeiből származó, kevesebb tapasztalattal bíró, fegyelmezetlen és gyakran nem túl motivált matróz teljesített szolgálatot. A társadalom elitjéhez tartozó tisztek és egyszerű tengerészek között nagy volt a szociális szakadék.
A „közös nyelv” és a megfelelőnek tartott büntetőeszköz hiánya aggodalommal töltötte el a hajóparancsnokokat, akik a hajók fedélzetén a kemény fegyelmezés hívei voltak. A Kongresszus határozata azonban mindent felülírt, civilizáltabb módszerekre volt szükség.
Az új fegyelmezési rendszert 1855-ben vezették be, ahol a nyers testi büntetésnek már nem volt helye. A szabályszegőket innentől kezdve elzárással, az élelmiszer fejadag csökkentésével (gyakran annak kenyérre és vízre redukálásával), vagy éppen zsold megvonásával büntették.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
- Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
- Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
- Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban
- Jászai Marival is hírbe hozták a norvég irodalom óriását, Ibsent tegnap
- Talán sohasem tudjuk meg, mi miatt fordult vissza Hannibál Róma kapujában tegnap
- Folytatják a holokausztmúzeum építését az egykori Mussolini-villa közelében tegnap
- Állhatatosságáért halt mártírhalált Csehország védőszentje tegnap
- A Petőfi-filmek hagyományát ismerhetjük meg a Toldi mozi vetítéssorozatán tegnap
- Rákosiért cserébe térhettek haza a szabadságharc zászlajai tegnap
- Így segít a BÁV: a zálogbaadás folyamata tegnap
- Óriási vérveszteség volt a magyar sportnak az ifiválogatott 1956-os kintmaradása tegnap